A szabadság szempontjai
„Minden
szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de én nem adatom
valakinek hatalma alá.”
(Korinthusbeliekhez írt első levél 6. fejezet 12. vers)
Pál
korának keresztény közösségei sok kihívással és kísértéssel néztek szembe. Az
egyik ilyen a hedonista gondolkodás térnyerése, melynek lényege nagyon
leegyszerűsítve, hogy a lehető legtöbb élvezetet
érjük el a lehető legkisebb akadály
mellett, vagyis kötöttségek nélkül élvezzük az életet.
S
ezzel a vélekedéssel egyes keresztény felekezeteknél mind a mai napig
találkozhatunk. Olyanformán, hogy hitvallásuk lényege, hogy higgy Jézusban, s
amit teszel, az nem számít.
Persze
ott van a másik véglet is. Amikor minden lépésedet árgus szemmel lesik és
minden tettedre jogszabályokkal és paragrafusokkal válaszolnak.
S
nem tudom észrevetted-e, de mások mindig jobban tudják, hogy mit csinálhatsz és
mit nem, mit mondhatsz és mit nem, mit ehetsz, ihatsz és mit nem…
„Te
keresztény vagy, te nem üthetsz vissza!” „Te adventista vagy, te nem ehetsz
ebből a jó kis csülkös bablevesből, nem ihatsz ebből a pezsgőből!” „Te lelkész
vagy, neked mindent el kell tűrnöd!”
Aztán
meg furcsálkodva néznek rám, ha elmondom: Én nem azért nem teszek dolgokat,
mert nem szabad, hanem mert nem akarom. És nem azért teszek dolgokat, mert ez
az előírás, hanem mert meg akarom tenni.
S
mindezt miért? Azért, mert megértettem és elfogadtam, amit Pál is ír:
„a
ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől
nyertetek; és nem a magatokéi vagytok. Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek
azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi.”
(1Kor.6:19-20)
Így
legyen tetteink mindenkori mozgatórugója az apostol hitvallása:
„Élek
pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben
élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta
érettem.” (Gal.2:20)
