Kár és szemét


„Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által Istentől van igazságom a hit alapján, hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához, hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra.”

Pál levele a filippiekhez 3:7-11

„Bezzeg a bátyád!” – hangzott a tanítónéni szájából a mondat az egész osztály füle hallatára, tőrként hasított a szívedbe, és a földbe döngölt. Senkinek érezted magad, selejtnek, értéktelennek. Felnőtt fejjel látod, hogy ezzel a káros módszerrel próbált sarkallni a jobbra, a tökéletesre, de túl sok sebet ejtett vele. Közben persze az is kiderült, hogy a bátyáddal sem volt soha megelégedve, ő sem volt elég tökéletes.

Otthon is magasra volt állítva a mérce, mert „neked többre kell vinned, mint amire anyád meg én vittük”. És persze megvolt mindez támasztva a hit oldaláról, mert egy kereszténynek minden munkáját úgy kell végeznie, mint amit Istennek készít. Tökéletesen. Mindennapos társaddá vált a teljesítménykényszer, gyomorgörcs, szorongás.

Nem voltál szabad. Nem ismerted, milyen az, amikor valaki elfogad, amikor valakinek a szeretetéért nem kell küzdeni, amikor valaki értékesnek lát téged úgy, ahogy vagy. A szerető Atya helyett a teljesítmény istenét próbáltad követni, de Neki soha nem leszel elég jó. Ott volt a kegyetlen bíró-isten is, aki lesúlyt minden hibádra, aki miatt képtelen voltál elfogadni a kegyelmet, és megbocsátani önmagadnak.

Aztán jött valaki, aki meglátta benned a kincset, aki életedben először feltétel nélkül szeretett, akinek a figyelmét nem kellett kiérdemelned, akinek a barátságáért nem kellett megváltoznod, és végre kezdted elhinni, hogy Isten is lehet ilyen. Más, mint amilyennek eddig gondoltad. Szerető, elfogadó, olyan, Akit érdemes megismerni. Akitől nem kell félni, mert Ő a legjobbat akarja neked. Aki megadja neked a szabad döntés jogát, Aki tiszteletben tartja a határaidat, Aki csodálatosnak alkotott meg téged, és szeretné, hogy végre te magad ismerd meg Őt.

És akkor lassan változni kezdett a világ. Derengeni kezdett, hogy te nem tudod magad Hozzá felküzdeni, de nem is kell, mert Ő Krisztusban lehajolt hozzád, és szabaddá tett. Szabaddá a jóra, arra, hogy kapcsolatba lépj Vele, és felfedezd az igazi életet. Hogy felismerd, nem a teljesítményed mutatja meg az értékedet, hanem Jézus keresztje. Hogy rájöjj, minden torz kép Róla és az emberről kár és szemét.

Hát dobd ki őket, és fordulj Krisztus felé!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia