Kár és szemét
„Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által Istentől van igazságom a hit alapján, hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához, hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra.”
Pál levele a filippiekhez 3:7-11
„Bezzeg a bátyád!” – hangzott a tanítónéni szájából a mondat
az egész osztály füle hallatára, tőrként hasított a szívedbe, és a földbe
döngölt. Senkinek érezted magad, selejtnek, értéktelennek. Felnőtt fejjel
látod, hogy ezzel a káros módszerrel próbált sarkallni a jobbra, a tökéletesre,
de túl sok sebet ejtett vele. Közben persze az is kiderült, hogy a bátyáddal
sem volt soha megelégedve, ő sem volt elég tökéletes.
Otthon is magasra volt állítva a mérce, mert „neked többre
kell vinned, mint amire anyád meg én vittük”. És persze megvolt mindez
támasztva a hit oldaláról, mert egy kereszténynek minden munkáját úgy kell
végeznie, mint amit Istennek készít. Tökéletesen. Mindennapos társaddá vált a teljesítménykényszer,
gyomorgörcs, szorongás.
Nem voltál szabad. Nem ismerted, milyen az, amikor valaki
elfogad, amikor valakinek a szeretetéért nem kell küzdeni, amikor valaki
értékesnek lát téged úgy, ahogy vagy. A szerető Atya helyett a teljesítmény
istenét próbáltad követni, de Neki soha nem leszel elég jó. Ott volt a
kegyetlen bíró-isten is, aki lesúlyt minden hibádra, aki miatt képtelen voltál
elfogadni a kegyelmet, és megbocsátani önmagadnak.
Aztán jött valaki, aki meglátta benned a kincset, aki
életedben először feltétel nélkül szeretett, akinek a figyelmét nem kellett kiérdemelned,
akinek a barátságáért nem kellett megváltoznod, és végre kezdted elhinni, hogy
Isten is lehet ilyen. Más, mint amilyennek eddig gondoltad. Szerető, elfogadó,
olyan, Akit érdemes megismerni. Akitől nem kell félni, mert Ő a legjobbat akarja
neked. Aki megadja neked a szabad döntés jogát, Aki tiszteletben tartja a
határaidat, Aki csodálatosnak alkotott meg téged, és szeretné, hogy végre te
magad ismerd meg Őt.
És akkor lassan változni kezdett a világ. Derengeni kezdett,
hogy te nem tudod magad Hozzá felküzdeni, de nem is kell, mert Ő Krisztusban
lehajolt hozzád, és szabaddá tett. Szabaddá a jóra, arra, hogy kapcsolatba lépj
Vele, és felfedezd az igazi életet. Hogy felismerd, nem a teljesítményed mutatja
meg az értékedet, hanem Jézus keresztje. Hogy rájöjj, minden torz kép Róla és
az emberről kár és szemét.
Hát dobd ki őket, és fordulj Krisztus felé!
