A jég hátán is
Tudok szűkölködni, és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, bővölködésbe és nélkülözésbe egyaránt.
Vannak emberek, akik a jég hátán is képesek megélni. Teljesen mindegy, hogy mit hoz az élet, mit dob a gép, vagy hogyan halmozódnak a citromok, képesek felülkerekedni a nehézségeken és a kihívásokon. Mindig csodáltam az ilyen embereket. Azokat, akik nevetve néznek szembe a holnappal, mindegy, mi várja őket. Honnan van ennyi erejük?
Pál apostol is hasonló lehetett. Ebben a versben is azt taglalja, hogy ő aztán mindent megtapasztalt, amit ember megtapasztalhat az életben. Noha jó családból, valószínűleg tehetős szülőktől származott, a damaszkuszi úton gyökerestől megváltozott az élete. A kényelmes otthoni fotel helyett a vándorlás, a könnyű élet helyett a kihívások jellemezték a szolgálatát. Mindezekkel együtt viszont ő is, mint azok, akik a jég hátán is megélnek, bátran nézett szembe mindezzel. Mi volt a titka?
Lehet, hogy közhelyes, amit most mondok, de ehhez kell a másik. Egy olyan személy, akire mindig, minden körülmények között támaszkodni lehet. Ő ezt a személyt Jézus Krisztusban találta meg, aki arra szólította fel, hogy ne rúgkapáljon az ellen, ami előbb-utóbb úgyis eléri (az Isten szeretete) hanem legyen társa a munkában. És az a Jézus, aki erre elhívta, napról-napra segítette is őt. Legyen szó hajótörésről, szenvedésről, fájdalomról, a jég hátán is ő támogatta.
Nem tudom, mit hoz számunkra a holnap – még egy óra múlva is történhetnek váratlan dolgok. De ha Jézus Krisztus ott van velünk, a jég hátán is túl fogunk élni!