"Tiltja a hitem!"
(Példabeszédek könyve 17. fejezet
22. vers)
1867-ben James White, agyvérzés következtében válságos állapotban,
a New York állambeli "Our Home" Danswille betege volt. Az intézmény
megbízott orvosa úgy gondolta ennek vallásossága az oka. Így arra biztatta
betegeit, felvidulás céljából vegyenek részt a különböző szórakozásokban.
Mikor Ellen G. White-ot az egyik jelenlévő arra kérte, hogy egy
táncmulatságban vegyen részt és így temesse el bánatát, a következőt válaszolta:
Láttál-e engem valaha is komornak, kétségbeesettnek, panaszkodónak? Olyan hitem
van, amely tiltja ezt.
„Az igaz keresztény vidám. - Ne engedd, hogy a mindennapi élet
baja és gondja ingerelje lelkedet és elborítsa agyadat! Ha mégis megengeded,
mindig lesz valami, ami ingerelni és bosszantani fog.
Az élet olyan, amilyenné tesszük és azt találunk, amit keresünk.
Amikor szomorúságot és bajt keresünk, amikor lelki állapotunk miatt
felnagyítjuk a kis nehézségeket, akkor bőven találunk olyat, ami lefoglalja
gondolatainkat és beszélgetésünket.
De ha a dolgok napfényes oldalát szemléljük, elég okot találunk a
vidámságra és boldogságra. Ha mosolygunk, visszamosolyognak ránk, ha kellemes,
vidám szavakat szólunk, annak visszhangja visszatér hozzánk.
Amikor a keresztények bánatosnak és lehangoltnak látszanak - mint akik azt gondolják, nincs barátjuk -, rossz benyomást keltenek vallásukról.
Olykor azzal az elképzeléssel foglalkoztak, hogy a vidámság
ellentmond a keresztényi jellem méltóságának, azonban ez tévedés. A menny maga
az öröm; és ha összegyűjtjük lelkünkben a menny örömét, és amennyire lehetséges
kifejezzük azt szavainkkal és magatartásunkkal, jobban tetszünk mennyei
Atyánknak, mintha komorak és szomorúak volnánk.
Mindenkinek kötelessége, hogy gyakorolja a vidámságot a szomorúság és a baj feletti töprengés helyett. Sokan e módon nemcsak nyomorúságossá teszik magukat, hanem beteges elképzelésüknek áldozzák fel egészségüket és boldogságukat.
Vannak környezetükben olyan dolgok, amelyek valóban nem
kellemesek, ezért arcuk állandóan komor, amely még szavaiknál is jobban fejezi
ki elégedetlenségüket.
A nyomott hangulat nagyon árt egészségüknek, mert gátolja az
emésztési folyamatot és megbolygatja a táplálkozást. A bánatos és aggódó arc
nem orvosolhat egyetlen bajt sem, hanem mérhetetlen kárt okozhat.
De a vidámság és a remény beragyogja mások ösvényét is, és
"életök ezek azoknak, akik megnyerik, és egész testöknek egészség"
(Péld 4:22).”
(E.G.White, Boldog otthon, A kegyelem beragyogja a családi életet
c. rész, vidámság)
