Elmúlik a bánat
„Ti is azért most ugyan szomorúságban vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a ti szívetek, és senki el nem veszi tőletek a ti örömeteket.”
(János evangéliuma 16. fejezet 22. vers)
A világ dolgainak alakulását tekintve, - szeretteink elvesztése, betegség, munkanélküliség, háborúk, környezetszennyezés, stb. - nincs olyan nap, mikor ne szorulna össze szívünk.
Olyannyira bizonytalan körülöttünk minden és olyannyira törékeny. Nem nehéz mindent elveszteni egyik pillanatról a másikra, aminek eredménye egy mély letargia, depresszió.
De hol a megoldás? Némelyek gyógyszerhez, alkoholhoz vagy droghoz nyúlnak, vagy ostoba viccek olvasásával, hallgatásával próbálják orvosolni eme belső bánatot.
De ezekkel a pótszerekkel az a baj, hogy mikor elmúlik hatásuk ismét a bánat mocsarában találjuk magunkat. Ezek a szerek csak a tünetet kezelik, de a kiváltó okot nem szüntetik meg.
Minden emberi törekvés, mely a gonoszságnak és következményének felszámolására irányul előbb utóbb kudarcba fullad. Elromlottunk és képtelenek vagyunk megjavítani magunkat.
Így az evangélium úgy mutat be bennünket, mint akik nyakig merültünk a bűn és a nyomor mocsarába, ahonnan saját erőnkből sohasem emelkedhetünk ki.
Az egyetlen megoldás: Jézus visszajövetele.
Mert nemcsak ideig-óráig lehetünk Vele, hanem örökké, ahogy ígérte:
„Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük. És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jel. 21:3-4)
Olyannyira bizonytalan körülöttünk minden és olyannyira törékeny. Nem nehéz mindent elveszteni egyik pillanatról a másikra, aminek eredménye egy mély letargia, depresszió.
De hol a megoldás? Némelyek gyógyszerhez, alkoholhoz vagy droghoz nyúlnak, vagy ostoba viccek olvasásával, hallgatásával próbálják orvosolni eme belső bánatot.
De ezekkel a pótszerekkel az a baj, hogy mikor elmúlik hatásuk ismét a bánat mocsarában találjuk magunkat. Ezek a szerek csak a tünetet kezelik, de a kiváltó okot nem szüntetik meg.
Minden emberi törekvés, mely a gonoszságnak és következményének felszámolására irányul előbb utóbb kudarcba fullad. Elromlottunk és képtelenek vagyunk megjavítani magunkat.
Így az evangélium úgy mutat be bennünket, mint akik nyakig merültünk a bűn és a nyomor mocsarába, ahonnan saját erőnkből sohasem emelkedhetünk ki.
Az egyetlen megoldás: Jézus visszajövetele.
Mert nemcsak ideig-óráig lehetünk Vele, hanem örökké, ahogy ígérte:
„Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük. És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jel. 21:3-4)
