...és íme egy nagy sokaság...
"Mert a Bárány, a ki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet."
Jelenések 7,17
Mi lesz mindennek a vége? Zavarodott világunkból mintha eltűntek volna a keresztény értékek. Hol vannak az egymásnak örök hűséget fogadó férfiak és nők, akik elkötelezettek Isten Igéje mellett? Hol vannak a bátrak, akik mernek az erőszakra bosszú helyett szeretettel felelni, mert tudják, csak így változtathatják meg a világot? Mi lett a becsületes emberekkel, akiknek szent a másik vagyona, érdeke, élete is, nem csupán a sajátja? Hol vannak az Isten gyermekei?
János egy nagy sokaságot lát a mennyben Isten trónja mellett. A kiválasztottak, a hűségesek, az engedelmesek, az alázatosak végül összegyűjtetnek és ott lesznek az Ő országában. Bár ma úgy tűnik ők a vesztesek, végül mégis győznek majd.
A jelképek egyszerűek, mégis sokat mondanak:
A Bárány van a trón közepén. - A leghatalmasabbat úgy látjuk, mint a legszelídebbet. A leggyengébb, akit bárki legyőzhet itt Uralkodik és ezt nem vonja kétségbe senki sem. Az áldozat, a legyőzött bír minden hatalommal a mindenség fölött reményt adva minden jelenleg is szenvedőnek. Van értelme kitartani a vesztesnek tűnő ügy mellett! Van értelme szeretni az ellenséget, a kegyetlenkedőt, mert csak ez a szeretet képes arra, hogy átformáljon, megváltoztasson!
A legeltetett nyáj. - Isten népének jelképe a Szentírásban. Az igaz pásztor gondoskodik róluk, aki íme, már egy közülük. Pásztor és bárány egy személyben. Jézus Krisztus egyszerre Isten és mégis ember! Bár tanítványait sokszor béresek vigyázták és ki is használtak; bár farkasok jöttek és megtizedelték, sőt tolvajok vitték, hurcolták különböző aklokba végül minden rendben lesz. Minden szükségükről az gondoskodik, Aki legjobban szereti őket.
A vizeknek élő forrása. - A víz az élet. A teremtéskor Isten a vizek szétválasztásával tette lehetővé az életet a bolygónkon. Nincs élet víz nélkül, egyszerűen elengedhetetlen. A bibliai tájakon aki a forrásokat birtokolta, az volt a legnagyobb úr. Sok harc folyt a kutak birtoklásáért. Az élő víz a folyó víz volt. Nem a Holt tenger, hanem olyan vizek, amiket folyamatosan táplál forrásuk és a medrükben folyamatosan összegyűlő csapadék, kiapadhatatlanok. Jézus az élő vizek kútforrása. Akinek ő ad inni, az nem lát szükséget többé, nem szomjazik meg sohasem. Mert az Ő birtokában még mindig ott van az a teremtő erő, amivel kezdetektől fogva gondoskodott rólunk.
A vigasztaló Isten. - Isten országában nem lesz könny, mert az Isten megvigasztal minket. Nem lesz szomorúság és nem lesz bánat. Nem lesz semmi rossz, csak a jó fog létezni örökké. Hogyan tudja Isten elvenni a fájdalmat a szívünkből? Nem egy pillanat alatt teszi meg. A gyógyulás mindig egy folyamat vége. Az élet fájának levelei végzik majd a fizikai munkát és Isten Szentlelke a lelkit. Mert Őt ígérte nekünk Urunk, amikor a mennybe ment. Követői várták a helyettes érkezését, a másik vigasztaló eljövetelét, ami pünkösdkör valóra is vált. Az Isten vigasztalása már ekkor elkezdődött! Mindenki, aki engedi, hogy a Lélek munkálkodjon benne már most vigasztalást nyer; már most elkezdődik életében a teljes gyógyulás folyamata. Amit János látott, az ennek a folyamatnak a vége. Végül minden rendbe jön, mert Ő velünk lesz és velünk is marad.
