A figyelem középpontjában

 "…látványossággá lettünk a világnak, az angyaloknak és az embereknek."

Korinthusbeliekhez írt levél 4. fejezet 9. vers

Volt már olyan érzésed, hogy valaki néz téged, hogy titokban figyelnek? Hogy érezted magad akkor? Én egyszer már voltam börtönben. Igaz, hogy csak a látogatók számára nyitott részben, mert olyan valaki elé mentem, akit aznap engedtek ki. Amikor kimentünk a kapun, és mentünk a buszmegálló felé, az vettem észre, hogy állandóan forgolódott. A buszon is jobbra-balra nézelődött. Aztán amikor leszálltunk és mentünk a vonathoz, és amikor felszálltunk, ugyanezt csinálta. Megkérdeztem tőle, hogy miért teszi ezt, várt valakit? Azt mondta, hogy nem, csak azt nézi, hogy ki figyeli őt. Meg volt győződve róla, hogy valaki követi, és szemmel tartja.

Az érzése jogos volt. Na nem úgy, ahogy ő feltételezte, de mégis figyelték. Pál apostol fent idézett szavai elsősorban az apostolokról szólnak, de nem csak rájuk igaz. A korai keresztényeket figyelték. Voltak, akik ellenséges szándékkal, és voltak, akik érdeklődve. Tudni akarták, hogy mit tesznek ezek a furcsa emberek, akik az akkoriban megszokottól gyökeresen eltérő dolgokban hittek. Mert a hit mellett a cselekedetek a legerősebb érv. Azokból lehet megtudni, hogy miben hisz igazán az ember.

A lelki beállítottságúakat ma is jobban figyelik, mint sok más embert. Ez gyakran olyankor derül ki, amikor valami olyat tesz, ami nem helyes, és rögtön figyelmeztetik: „Neked ilyet nem szabad tenned!” Azonban nem csak emberek figyelnek minket, hanem számunkra láthatatlan lények is. „Látványossággá lettünk a világnak” - írja Pál, és a „látványosság” szó az eredetiben az, amiből a színház szavunk származik (theatron). Ami itt történik a földön, az olyan, mint egy előadás. Ez az igazi valóságshow, nem az, ami a stúdiókban történik! Arról szól, hogy a jó miért jó, és a bűn miért bűn; hogy miért jó, ha Isten tervével összhangban élünk, és a szeretet vezérli a döntéseinket; és hova vezet, amikor attól eltérünk, mert az önzés lesz a tetteink mozgatója. Arról szól, hogy kinek van igaza ebben a Nagy Küzdelemben: Istennek, vagy az ellenségnek, aki támadja őt, és minket. És minden gondolatunkkal, szavunkkal és tettünkkel vagy egyiküket igazoljuk, vagy a másikukat.

Én meg vagyok győződve arról, hogy Isten az igaz, ő valóban olyan, amilyennek mondja magát, és szeretném, ha az életem ezt bizonyítaná. Nem mindig sikerül, de törekszem rá. Te hogy vagy ezzel?