Kérdőjelek
Vezetés nélkül elbukik a nép, de segítséget jelent, ha sok a
tanácsadó.
Kő-papír-olló. Vagy dobjunk fel egy érmét? Dobjuk ki
kockával? Esetleg számoljuk ki ec-pec-kimehetsszel? Rengeteg döntést kell nap
mint nap meghoznunk, egy részüknél sokszor elég egy kicsi segítség, egy látszólag
teljesen véletlen kimenetelű játék.
De mit kezdünk azokkal a komolyabb kérdőjelekkel, ahol
nagyon is számít, hogy az A, a B vagy a C opció mellett tesszük le a
szavazatunkat? Jeleket keresünk, hogy mit üzen Isten? És mi van akkor, amikor Ő
nem üzen semmit, vagy amivel kapcsolatban korábban úgy gondoltuk, hogy az Ő
akaratának egyértelmű kinyilvánítása, később kiderült, hogy inkább csak a saját
gondolataink szüleménye volt? Van, aki még felhívhatja a szüleit, és ha nem is konkrét
tanácsot kér, mégis, megoszthatja velük a vívódását, a gondolatait, a benne feszülő
érzelmeket.
Mondd, Kedves Olvasó, kitől kérsz és fogadsz el szívesen
tanácsot? Kik azok az emberek a környezetedben, akiknek adsz a szavára, akik
ismernek és szeretnek téged, akik számára fontos vagy annyira, hogy felhívják a
figyelmedet arra, ha épp nem a jó irányba mész?
És hogyan szoktad ezeket a helyzeteket Isten elé vinni? A
csendet, a visszavonulást keresed inkább, a Bibliát nyitod ki, vagy egy
közösségi istentisztelet üzenetét elemzed a magad szemszögéből?
Akárhogy is teszel, lásd meg, hogy nem vagy egyedül. Igen, azt
az élethelyzetet, amiben vagy, te érzed át a legjobban, de lásd meg, vannak
körülötted emberek, akiknek fontos vagy, és szívesen meghallgatnak. Akik nem
kezdenek el rögtön kéretlen tanácsokkal bombázni, hanem tiszteletben tartják a
határaidat.
És Isten is ott van melletted. Szeretete körülvesz,
Szentlelke inspirál, de hagy dönteni. Van, hogy ad egész egyértelmű válaszokat,
útmutatást. De van úgy is, hogy míg te egy asztalért imádkozol, ő egy farönköt
ad neked, hogy tessék, faragd olyanra, amilyenre te szeretnéd.
