Aki a legkisebbel megteszi...

Szerző: -
A jótékonyságról és az adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik Isten.

A minap egy nagyszerű kezdeményezésről hallottam egy beszélgetős műsorban. A Nyomot Hagyunk jótékonysági tetoválónap során egy debreceni tetoválószalon magára vállalta, hogy a nap folyamán szerzett bevételét felajánlja a Leukémiás Gyermekekért Alapítványnak. Ahogy hallgattam a hírt, elgondolkoztam rajta, hogy mivel tudnék én is tenni valamit azokért, akik a társadalom legsebezhetőbb tagjaiként rá vannak szorulva mások jóindulatára? Lehet-e, kell-e tennem bármit?

Mikor az első században működő gyülekezeti közösségekről gondolkozunk, akarva, akaratlanul is a saját közösségeink jutnak eszünkbe a saját, jól körülhatárolt liturgiájukkal, szokásaikkal, szófordulataival. Rögtön elképzeljük, ahogyan az első keresztények ünneplő ruhában (talán azért nem öltönyben-nyakkendőben) megérkeznek a templomba, beülnek a sorokba, felállnak énekelni, leülnek, amikor adományt gyűjtenek a szolgálattevők és meghallgatják az aznapi igehirdető – Pál apostol – szavait:
A jótékonyságról és az adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik Isten.

A valóság viszont teljesen más volt akkoriban: nem volt öltöny-nyakkendő, nem voltak (a mai értelemben vett) templomok, padsorok, sőt, adománygyűjtés (és mai értelemben vett igehirdetés) sem. Nem küldtek körbe kosarakat, nem fizettek tizedet a keresztény közösség számára (tudom, hihetetlen!). Akkor mire is gondol Pál, amikor ezeket a szavakat írja?

Hát arra, amire Jézus gondolt, amikor azt mondta:
Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg. (Máté evangéliuma 25:40)

Amikor jótékonyságról és adakozásról beszél Pál, akkor a szegények, a rossz sorban lévők és igen, a gyerekek járnak az eszében. Jézus azt mondja, aki megteszi a legkisebbek közül eggyel, az vele tette meg – ha adakozik, akkor azt, ha valami mást tesz, akkor pedig azt...

Ma van a gyermekjogok világnapja. Jézus szavai egyszerre bátorítóak és fenyegetőek. Aki felkarol egy gyermeket, az mintha Istent magát ölelné a keblére; az azonban, aki bánt akár egyet is a legkisebbek közül, az Istent magát bántja.
A jótékonyságról el ne feledkezzetek! Van tehát bármi felelősségünk az elesettekkel szemben? Keresztényként ez nem lehet kérdés.

Hagyjunk nyomot a világban!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy tánc az esőben

Szerző: -
Kép
Örvendj, egész föld, az Istennek! Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét! Zsoltárok 66:1–2 Tavaly nyáron elkapott a futózápor. Habár a sötét fellegekből lehetett volna következtetni, hogy mi vár a balatoni mólón sétáló emberekre, erre senki nem számított. Egy pillanat alatt mindenki bőrig ázott. Mondanom sem kell: futottunk. Nem sokat láttam, azonban azt észrevettem, hogy az épület mellett, ami felé fedezékért futottam, egy pár az esőben táncolt. El tudod képzelni, hogy valaki egy vihar kellős közepén táncra perdül? Hogy valaki örömöt talál ott, ahol mások csak káoszt és fájdalmat? A Zsoltárok 66:1-2 épp ezt kéri: „Örvendj, egész föld!” – de miért? Hogyan örülhetnénk egy olyan világban, ami tele van szenvedéssel, küzdelmekkel? Ez nem naivitás? A zsoltáros nem élt buborékban. Izrael történelme tele volt fájdalommal, vereségekkel, száműzetéssel. A környező népek gúnyolták, a világ igazságtalanságai nyomasztották őket. És mégis, a zsoltár azt írja: „Örvendj, egész föld!” Ez nem a ...
További információk

Ez nem az a nap!

Szerző: -
Kép
„Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket.” Lukács evangéliuma 21:19  Az egyik kedvenc filmem, A Gyűrűk Ura - A király visszatér jelenete jutott eszembe, miután elolvastam ezt az igét. Aragorn egy végső ütközetbe vezeti az emberek egyesült seregét a gonosz Sauron ellen Mordor kapujához, egy utolsó segítséget nyújtva a Végzet-hegye felé igyekvő Frodónak, hogy elpusztíthassa az Egy Gyűrűt, a hatalom gyűrűjét. Az ellenséghez képest az emberek egy maroknyian vannak csak. A katonák szemében félelem ül. És ekkor megszólal a Vezér. „Álljátok a sarat! Ne engedjetek! Gondor fiai s Rohanéi, testvéreim! Látom a szemetekben ugyanazt a félelmet, mely engem is környékez. Eljöhet a nap, mikor a bátorság elhagy minket, mikor cserbenhagyjuk barátainkat, felbontjuk szövetségünket, de ez nem az a nap! A farkasok órájának, mikor a pajzsok széttörnek, s az emberek kora széthullik, még nem jött el a napja! Mert ma harcolunk! Mindazért, ami számotokra kedves ezen a földön, küzdjet...
További információk

Mint a villámlás

Szerző: -
Kép
Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is. Máté evangéliuma 24:27 Gyerekkorom legszebb emlékei közé tartoznak a sötét, viharos esték. A fekete felhők közeledtével a házban az összes berendezést kihúztuk a konnektorból, a lámpákat lekapcsoltuk – ha még nem ment el az áram önmagától – és befeküdtünk a szüleink, vagy nagymamánk mellé az ágyba, orrunkig húztuk a paplant és onnan lestünk a feketeségbe. Emlékszem, hogy nagymama ilyenkor minden egyes alkalommal elmondta a jól ismert népi módszert, amivel meg lehet győződni róla, hogy a vihar távolodik, vagy közeledik-e. “Kezdj el számolni a villámlástól, és számolj addig, amíg meg nem hallod a dörgést. Minél hosszabb idő telik el a villámlás és a dörgés között, annál messzebb van a vihar.” Ez egyszerű fizika. A fény gyorsabb, mint a hang, és messzebbre is jut el. Ha elég jó helyen van az ember, akkor sok tíz, akár száz kilométer távolságban becsapó villámokat is láthatunk szabad s...
További információk