Isten és a szükségleteink

"Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban."

Pál levele a filippiekhez 4:19

„Azért mennek a fiatalok külföldre dolgozni, mert itthon nem lehet megélni.” Sokszor olvastam már ezt a mondatot. Tényleg nem lehet itthon megélni? Nem tudjuk beszerezni azt, amire szükségünk van?

Két évig éltem Németországban - tanultam - és azt láttam, hogy az emberek ott tényleg könnyebben elérik az anyagi természetű céljaikat, de az átlagembernek ott is nagyjából annyi volt, mint itthon. Igaz, hogy ritkábban panaszkodtak, mint mi. Aztán kétszer voltam Tanzániában a maszájok között majdnem egy hónapig, és azt láttam, hogy mindene, amije volt egy-egy családnak, leszámítva a juhokat, kecskéket és marhákat, simán befért volna egy kisebb kocsi csomagtartójába. Alig volt valamijük - a mi fogalmaink szerint - mégsem érezték magukat szegényeknek, és nem panaszkodtak annyit, mint mi.

Elgondolkodtam: mennyire van igazából szükségünk? Tényleg minden vágyunknak teljesednie kell ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, és elégedettek legyünk?

Pál szavai alapján Isten minden szükségünket be fogja tölteni az ő gazdagsága szerint. Nagyon klassz! Ha ezt Pál apostol írta, akkor ez egy bármikor beváltható ígéret-kupon, amit meglobogtathatunk Isten orra előtt, amikor úgy érezzük, hogy híja van a "minden"-nek!

Csakhogy amit az apostol ír, az nem azt jelenti, hogy Isten mindent megad, amiről azt gondoljuk, hogy szükségünk van rá (vagyis, hogy minden kívánságunkat teljesíti). Az ígéret arra vonatkozik, amire tényleg, őszerinte is szükségünk van. Ez pedig sok esetben lényegesen kevesebb, mint amire vágyunk. S erre általában akkor jövünk rá, amikor szűkebbre kell húzni a nadrágszíjat, és csodálkozva vesszük észre, hogy mégis mindenünk megvan, ami kell.

Na de akkor mi van azokkal, akik nem tudják kifizetni a téli fűtést, nem tudják megvenni a gyógyszert, vagy éheznek? Nos, Isten róluk is gondoskodik. Rajtunk keresztül, akiknek többet adott, mint amennyire szükségünk van.