Mert van még szeretet
Megtelt a világ gyűlölettel. Ott van az utcákon, a tereken,
a törvényhozás helyén, a megemlékezéseken. A munkahelyen, az iskolában, az
otthonokban, a gyülekezetekben. Áthatja a mindennapokat az ellenség-keresés, a
széttöredezettség, a megnemértés.
De ott van a szeretet is. Lehet, hogy sokszor nehéz
észrevenni, mert annyi rossz példát látunk, de hidd el, léteznek szeretetből
fakadó tettek! Létezik olyan, hogy fontos vagy valakinek, létezik megértés,
elfogadás, együttérzés. Akkor is, ha keresni kell. De megéri keresni.
Létezik baráti ölelés, amikor nem mondja senki, „ne sírj!” Létezik
olyan, hogy valaki elfogadja az érzéseidet, és nem bíztat arra, hogy nyomd el
őket, mert „egy keresztény nem érezhet így”.
Padlót fogtam, kiégtem, pánikrohamaim voltak, nem tudtam már
kontrollálni a szorongásomat, nem láttam semmilyen fényt. De ők ott voltak
mellettem. Meghallgattak. Mindent. Nem ítéltek el. Elfogadtak. Felemeltek. Reményt
adtak.
Nemcsak borzalmas dolgok történnek ebben a világban.
Tapasztalhatsz szeretetet, bajtársiasságot, segítőkészséget! Átélheted Isten
szeretetét a másik emberen keresztül. Visszavonom az áhítatom első szavát. Nem
telt meg a világ gyűlölettel, mert ha megtelt volna, nem lenne hely benne semmi
jónak.
De Isten Lelke itt van köztünk. Dolgozik bennünk, és indít
arra, hogy tegyük a jót. Ne csupán ne ártsunk, hanem adjunk reményt! Jézus azt
tanította az őt hallgatóknak, hogy „Amit csak szeretnétek, hogy az emberek
tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük”. (Máté evangéliuma 7:12)
Ezért vagyunk itt, hogy szeressünk, hogy kezet nyújtsunk a
másik felé, mert csak így van értelme az életnek.
Engedd meg, Kedves Olvasó, hogy a záró soraim után kicsit
személyesebb hangot pendítsek meg! A napokban volt 15 éve, hogy megírtam itt, a
Reggeli dicséret blogon az első vasárnapi áhítatomat. Kihívás, ugyanakkor öröm
is volt hétről hétre leülni a gép elé, és alkotni valamit, amitől, hitem
szerint, jobb lehetett valakinek a napja. Micsoda utazás volt! És még nincs
vége!
Jövő héttől már nemcsak enyém lesz a vasárnap, immár megoszthatom
ezt az örömteli terhet egy kollégámmal és egyben barátommal, Henter Zsomborral.
Fogadd nyitott szívvel, Kedves Olvasó, az Ő írásait is!
