Minden jót!
„Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.”
A napokban tömegközlekedéssel utaztam a fővárosba. A reggeli
csúcsforgalom már lement, mire elértem a HÉV-et, felszálltam, érvényesítettem a
kiegészítő és a vonaljegyet is, majd a szinte üres vagonban helyet foglaltam,
és próbáltam kifújni magam a nagy rohanás után. Borongós, ködös idő volt, az én
kedvem sem sziporkázott, többek között azért sem, mert a reggeli kapkodás miatt
végül plusz köröket kellett megtennem, és a késésnek a „már minden mindegy”
szakaszába kerültem. Az egész utazást a hátam közepére sem kívántam, hisz annyi
más teendő tornyosult fölém, de menni kellett.
Komor valóságomba a kalauz hozott fényt. Nem tett semmi
egetverően különleges dolgot, csak emberséges volt. Köszönt illendően, türelmesen
segített, mit kell kiválasztanom a telefonos applikáción ahhoz, hogy ellenőrizni
tudja a jegyemet, majd halvány mosollyal az arcán további jó utat kívánt és
elköszöntünk egymástól. Nekem ez a csepp emberség, kedvesség, segítőkészség
nagyon sokat adott.
Ebben a ma reggeli igében Isten hasonló cselekedetekre
szeretne ösztönözni minket. Ha egy kicsit visszább lapozunk a Bibliánkban, és a
20. verstől elolvassuk a szakaszt, láthatjuk, hogy mennyi jóra hívja Jézus a
követőit.
Arra, hogy szeressék a másikat, még az ellenségeiket is,
tegyenek jót az őket gyűlölőkkel is, imádkozzanak azért, aki rosszat tett velük.
Adjanak annak is, aki elvesz tőlük, legyenek irgalmasok, bocsássanak meg, ne
ítéljenek, ne kárhoztassanak, hanem éljenek kegyelemmel. Ezeket adják mindenkinek.
Ezt a sok jót számolatlanul, viszonzást sem várva. Csak azért, mert Jézustól
ezt kapták ők is. Csak azért, mert így jó élni. Ennek van értelme.
Adjanak emberséget, figyelmet, megértést, együttérzést a
körülöttük élőknek! Legyenek fény a sötétben, remény a kilátástalanságban,
ember az embertelenségben! Legyenek részesei a Jó megállíthatatlan lavinájának.
