Ne csapd be magad!

Szerző: -


"Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat."


Mindannyian jártunk iskolába. Biztosan vannak közöttünk olyanok, akik az elméleti tantárgyakat szerették jobban, mint a magyart, a matekot, vagy a történelmet; szerettek ülni, hallgatni a tanárt, és a számukra érdekes, vagy akár izgalmas dolgokat megtanulni. Mások inkább a rajzot, az éneket és a testnevelést kedvelték, a készségtárgyakat, amikor nem csak ülni és figyelni kellett, hanem "végre történt is valami".

Felnőttként is különbözünk egymástól: vannak, akik jobban szeretnek tervezni, vagy beszélni valamiről, mások inkább fogják magukat, nekilátnak, és megcsinálják. És ez így rendben is van, legalábbis az élet bizonyos területein.

Akik közülünk szakmunkásképzőbe, szakközépiskolába vagy technikumba jártak, azok szakmai tárgyakból is vizsgáztak, hasonlóan a gimnáziumi érettségihez, és a bizonyítványukat csak akkor kapták meg, ha a gyakorlat is legalább kettesre sikerült. Az elmélet a gyakorlat nélkül önmagában kevés volt.

A lelki élet, a krisztuskövetés, vagy a kereszténység is egy ilyen "tantárgy". Kevés hallgatni, olvasni a nagy Tanító szavait, kevés jól tudni az elméletet. Az egész semmit sem ér, ha nincs mellette ott az eredményes gyakorlati vizsga, vagyis nem élünk aszerint, amit megtanultunk.

Ráadásul Jakab szavai szerint, ha csak hallgatjuk, de nem tesszük meg, amit megértettünk, azzal becsapjuk magunkat. Ha hallgatjuk azt, ami helyes, könnyen elhitetjük magunkkal, hogy mi jó emberek vagyunk, meg hogy az Istennel való kapcsolatunk is rendben van. Pedig Jézus maga mondta:

Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. (Máté7:21)

Vagyis ha csak hallgatjuk, de nem tesszük, akkor semmi sincs rendben. Ha azonban aszerint is élünk, akkor Jakab szerint elérjük célunkat: 

De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete. (Jakab 1:25)

Tehát: ha csak hallgatjuk, de nem tesszük meg, semmi hasznuk abból, csak becsapjuk magunkat. Ha viszont megtesszük, az Istennek való engedelmesség boldoggá tesz. 

Te melyiket választod?

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Szerző: -
Kép
Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták. Máté evangéliuma 7:12 Mikor gondolkodtál el rajta, hogy egy bolti eladó vajon hol vásárol? Mikor gondolkodtál rajta, hogy egy orvos kihez fordul ha beteg? Mikor gondolkodtál rajta, hogy egy lelkész kihez fordul, ha lelki problémákkal küzd? Minden évben van egy nap, ami a lelkészekről szól. Az év 364 napjának a lényege, hogy a lelkész "kiszolgálja" a gyülekezetet (fránya fogyasztói társadalom), de egy nap a lelkészekért van, és ez ma van. Ma van a "hívd meg a lelkészed egy sörre" nap. Egy nap, amikor elvileg a lelkészek lesznek azok, akiknek szolgálnak. Az a nap, amikor kivételesen nem ő ad, hanem leülhet egy kényelmes kanapéra, kiöntheti a lelkét és elszürcsölhet egy hideg sört, amit kivételesen nem magának vásárolt. Egyszer a mentorom azt mondta, hogy a lelkész egyetlen eszköze a lelke. Ha az tönkre megy, kimerül, megtörik, akk
További információk

Világosság a sötétségben

Szerző: -
Kép
Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. Zsolt 119:105 Amikor kisgyermek voltam, hétvégéken és szünidőben gyakran aludtunk a mamámnál. Egy kis faluban lakott, az egyik szélső utca utolsó házában. A közvilágítás gyengébb volt akkoriban. Ha sötétben mentünk a járdán, nagyon kellett figyelni, hogy hova lépünk. Ennek ellenére, amikor lefekvésre került a sor, mindig leengedték a redőnyöket is, koppanásig, úgy, hogy a lyukacsok se látsszanak. Bent a szobában koromsötét volt. Elég érdekes játék volt kitalálni, ha vécére kellett menni éjszaka. Amikor felébredtem a sötétben, azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Aztán óvatosan letettem a lábam a földre, megkerestem a papucsomat, belebújtam, és a lábamat a földön csúsztatva, a kezemmel magam előtt tapogatózva próbáltam megkeresni az ajtót. Elindultam, egy ütés a combomon: hopp, ez az asztal sarka volt; menjünk tovább. A kezemmel beleütöttem valamibe: ez a fotel támlája. Aztán a fejem koppant: ez a szekrény. Amikor nagy sokára megtaláltam
További információk

A tökfőzelék és a szeretet

Szerző: -
Kép
  „Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.”  János első levele 4. fejezet 11. vers Egy életkép, mely mélyen belém égett: Feleségem két életmentő műtét után ott fekszik a kórházi ágyon, alul-felül csövek lógnak ki belőle, melyektől beszélnie is fáj, csak pislogással és halk nyöszörgéssel kommunikál. Végtelennek tűnő két hét telik el így, míg kizárólag infúzión és nyaki szondán keresztül táplálják. Aztán, a következő meghatározó pillanatkép, ahogy kikerülnek a csövek és jön az első étkezés. A nővér és egy nem túl megnyerő kinézetű és állagú valamit hoz. Egy kis lágy tökfőzelék. Nincs étvágyam. - mondja ő. Mire én: - de muszáj! Fintorogva túr bele a tányérba, majd azt kérdi: Nem hoznál inkább egy kis joghurtot, vagy egy kis kalácsot? – Azt még nem szabad. Először ezt kell megenni. – Na jó, de csak egy kanállal. – óvatosan nyeli le, majd így szól: Ennyi elég. – Nem, nem az egészet meg kell enni! Ez mindannyiunk sorsa, akik itt szenvedünk az ön
További információk