Asztalt teríteni az ellenségnek
Samáriába
érkezve így szólt Elizeus: Uram, nyisd ki a szemüket, hogy lássanak! Az Úr
megnyitotta a szemüket, és akkor látták, hogy Samária közepén vannak. Amikor
Izráel királya meglátta őket, ezt kérdezte Elizeustól: Megölessem-e őket,
atyám? Ő így felelt: Ne ölesd meg! Meg szoktad-e öletni azokat, akiket foglyul
ejtesz kardoddal vagy íjaddal? Adj nekik kenyeret és vizet, hadd egyenek és
igyanak, azután menjenek el urukhoz. Nagy lakomát rendezett tehát nekik, és
miután ettek és ittak, elbocsátotta őket. Azok pedig elmentek urukhoz. Nem is
jöttek többé arám rablócsapatok Izráel országába.
Meglehetősen
furcsa történet. A királyok könyve tele van csatákkal, de csodákkal is. Amikor
Isten népe győzelmet arat, az mindig Istent dicsőíti, és nem az emberi
teljesítményt magasztalja. A királyok mellett többnyire ott voltak a próféták,
akiknek a legfőbb tevékenysége az volt, hogy Isten üzenetét közvetítsék. Ha
bizonytalanok voltak egy-egy döntés helyességét illetően, a prófétát hívták
segítségül. Mielőtt csatába indultak, általában megkérdezték a prófétán
keresztül Isten akaratát.
Jelen
esetben az arámok királya készült megtámadni Izraelt, de Elizeus prófétán
keresztül mindig figyelmeztetést kapott a király az ellenség terveiről. Arám királya
embereket küld a próféta elfogatására. Amikor körülvette a sereg, akkor
meglátta ő, és a szolgája, hogy Istennek még nagyobb serege védelmezi őket.
Ezek után a próféta vakságot kért a fegyveresekre, majd bevezette őket
Samáriába. Itt, mikor újra megnyílt a szemük, látták, hogy az ellenség
gyűrűjében vannak.
És itt van a különös fordulat. Elizeus nem áll bosszút,
hanem azt mondja, hogy etessék meg a foglyokat, és utána engedjék őket
hazamenni. Nem ez a szokványos bánásmód a hadifoglyokkal kapcsolatban. Az
eredmény viszont hatásos, mert egy ideig nem volt kedvük ellenük támadni.
A történetnek
több üzenete is lehet. Az egyik az, hogy Istennél van a győzelem kulcsa. Ő
látja előre a lépéseket, irányítja az eseményeket – csak rá kell bíznunk
magunkat. A másik az ellenséggel való bánásmód. Sőt, "ha éhezik
ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat
gyűjtesz a fejére." – mondja a Római levél 12:20. A bosszúállás, az
igazságszolgáltatás Isten ügye. A mi dolgunk, hogy megvendégeljük ha kell még
az ellenségünket is.