Ki ment meg a „barátomtól”?

„Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem. Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s üdvösségemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én üdvözítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól. Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.”

2Sámuel 22,2-4

Amikor Dávid legyőzte Góliátot a tömeg ünnepelte, a királyi udvar is ünnepelte, beleértve magát Sault, a királyt családjával együtt. Az öröm kezdetben őszinte volt. Mindenki tisztelte és szerette a fiatal vitézt, akinek hite, kiállása legendássá vált és példaként szolgált minden izraeli számára. Elnyerte a király lányának kezét, sógora, Jonatán barátságát és az uralkodó jóindulatát, mint a mesében. A tömeg tisztelete és szeretete azonban kiváltotta apósa féltékenységét, meglátta vejében a riválist. Saul őrültsége, zavaros gondolatai egyre inkább elhatalmasodtak rajta és egy idő után képtelen volt uralkodni indulatain. Volt, hogy lánya, Mikhál mentette meg Dávid életét, volt, hogy Jonatán tette ugyanezt. Még az is megtörtént, hogy a trónján ülő király hirtelen dárdát ragadott és azt hajította vélt ellensége felé. Így Dávidnak menekülnie kellett. Milyen kegyetlen és furcsa helyzet, hogy az, akiért harcolt, akire felnézett, vált legnagyobb ellenségévé. Bujkálásában az őrült uralkodó elől elszökött szolgatársak lettek barátaivá és Isai legfiatalabb fia az ellenzék vezérévé lett. De még ebben a belekényszerített szerepben sem lett sem az ország, sem a király ellenségévé, amit több alkalommal is bebizonyított. Egy alkalommal éjjel lopózva a táborba csente el az ellene induló Saul fegyverét, míg máskor a barlangban hűsölő király palástjából levágott egy darabot így mutatva meg hűségét. Bár elvehette volna az uralkodó életét, de nem tette. Sokszor került fizikailag is de politikai szempontból is szorult helyzetbe, amikor megtapasztalta Isten megmentő szeretetét. Ha jogos bosszúból megölte volna Sault, vagy ha kihasználta volna az ellenség segítségét és velük harcba indulva országa ellen támad, soha nem lett volna népe által elfogadott, szeretett király. Isten megóvta őt mind a jogosan érzett harag által diktált helytelen cselekedetektől, mind a hamis barátoktól. Dávid hallgatott rá akkor is, amikor egykori barátai, hazája tűnt a legnagyobb ellenségének. 

Dávid hite példa számunkra, hogy a legnehezebb helyzetekben is védelmét teljesen Istenre merte bízni.