Dicsekedj Krisztussal!
„Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi
Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és
én is a világnak.”
(Galátziabeliekhez írt levél 6.
fejezet 14. vers)
Valószínűleg többen
ismerik Benedek Elek meséjét a három fiúról, akiket a halálos ágyán fekvő apjuk
magához szólít, arról faggatva őket, hogy mire vitték az életben. Az egyik
azzal henceg, hogy ő a leggyorsabb borbély, a másik, hogy ő a legügyesebb
kovács, a harmadik, hogy ő a legvitézebb katona.
S miután mind azt
bizonygatják, hogy milyen jól megy soruk, végül az apjuk a nekik járó örökséget
a szegényekre hagyja, mondván, erre a ’csekélységre’ a nagyszerű fiainak semmi
szüksége. Ám a dicsekvő szavak mögött nem volt semmi.
Pál Krisztus
keresztjében való dicsekedése ezzel szemben nemcsak szóban, nemcsak leveleinek
megírásában állt. Az egész élete Jézus dicséretét hirdette, aminek
következtében magán is viselte „Krisztus bélyegét” (Gal.6:17), mely megveretés,
megkövezés, és más viszontagságok sebe.
Ezért írja: „Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak
élete is látható legyen a mi testünkben. Mert mi, akik élünk, mindenkor halálra
adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó
testünkben.” (2Kor.4:10-11)
Így, amire ma Isten igéje
biztat: Dicsekedj! Dicsekedj Krisztusban! Dicsőítsd egész életeddel. Kívánom,
hogy legyen látható rajtad, hogy benned Jézus él, hogy belőled Jézus szól, hogy
kezed által Jézus dolgozik.
