Szegények kívánsága

„Az alázatosok kívánságát meghallgatod, Uram. Megerősíted szívüket, feléjük fordítod füledet.” (Zsoltár 10:17)

Bizonyára feltűnt neked, hogy a mai gondolat címe szegényeket említ, azonban a zsoltárrészlet alázatosokról beszél. Mi köze a szegénységnek az alázatossághoz? Minden szegény ember alázatos is egyben? Nem feltétlenül. A szegénység általában anyagi hiányt jelent, de lehet más módon is szegény az ember, annak ellenére, hogy van elegendő pénze (pl.: ismerünk lelki, érzelmi szegénységet, továbbá lehet valaki szegény emberi kapcsolataiban stb.). Az alázatosság azonban a büszkeség, gőgösség, felsőbbrendűség érzésének a hiányát jelenti, illetve annak tudata, hogy nincs mivel büszkélkedni az illető személynek.

Nem minden szegény ember alázatos, csak azok, akik felismerték szegénységüket és tudják, nincs mivel büszkélkedniük. Ezzel ellentétben a laodíceai gyülekezetről szóló mennyi jelentés alapján tudjuk, hogy a laodíceaiak rendkívüli lelki szegénységben éltek, mégis büszkén hirdeték állítólagos gazdagságukat és gőgösen vallották, hogy semmire nincs szükségük (Jelenések 3:14-22). Más szavakkal Laodícea büszke önmaga állapotára. Szüksége van megtérésre, mert csak így lehet alázatos, s csak ezen az módon tudja meghallgatni Isten a kérését, kívánságát.

Mai igénk azt üzeni, hogy az alázatosok kívánságát meghallgatja az Úr. Azokét, akik tudják, hogy nincs mivel dicsekedniük, büszkélkedniük. Akik tudják, hogy nincs semmijük, amit érdemként mutathatnának fel. Az alázatosak tudják, hogy egyedül Isten kegyelmére és szeretetére számíthatnak, nem pedig saját „vélt gazdagságukra”.

Ellen Gould White így fogalmazza meg a büszkeség és az alázat közötti különbséget és azok hatásait: „Jézus azoknak is felajánlotta az áldások kelyhét, akik azt hitték, hogy gazdagok, és „semmire sincs szükségük” (Jel 3:17); de ők megvetéssel fordultak el ettől az értékes adománytól. Aki elég jónak tartja magát, és lelkiállapotával elégedett, az nem törekszik arra, hogy Krisztus kegyelmének és igazságának részesévé váljon. A büszke nem érzi szükségét, ezért elzárkózik Krisztus elől s a felmérhetetlen áldások elől, amelyek tőle jönnek. Az ilyen ember szívében nincs helye Krisztusnak. Akik gazdagok és tiszteletre méltók a saját szemükben, nem tudnak hittel kérni, így nem is kaphatják meg Isten áldását. Akik úgy érzik, hogy jóllaktak, üresen távoznak; viszont akik érzik, hogy önmagukat meg nem menthetik, saját erejükből meg nem igazulhatnak, azok értékelni fogják a kegyelmet, amelyet Krisztus ajánl nekik. Ők azok a lelki szegények, akiket Jézus boldogoknak nevez.” (Ellen G.White, Gondolatok a hegyibeszédről, Kik a boldogok? c. fejezet)

Kérd Istent, hogy segítsen alázatosnak lenned, mint aki objektíven látja önmagát, tisztában van saját korlátaival és gyengeségeivel. Ugyanakkor erősen hisz Jézus Krisztusban és a benne felajánlott kegyelemben. Istennek nem hősködőkre van szüksége, hanem alázatos, Benne bízó és reménykedő gyermekekre. Ismerd el szegénységedet és légy alázatos, így neked is szól az ígéret: Isten meghallgatja kívánságodat, megerősíti szívedet és feléd fordítja fülét. Egyszóval áldott és boldog leszel!