Használd ki az időd!
"Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcsesség nincs a Seolban, ahová menendő vagy."
Prédikátor 9,12
Mihez kezdesz magaddal? Mit akarsz elérni az életben? Mik a céljaid? Nagy kérdések ezek, amire mindenki keresi a választ. Vannak, akik reálisan akarják felfogni az életet és vannak álmodozók és sokan e kettő között. Szerintem a realitásra épp úgy szükség van, mint az álmodásra. Mernünk kell álmodni, hogy nagy célokat tűzzünk ki magunk elé, amik akár egész életünkön át ösztönöznek bennünket. Ugyanakkor reálisan kell látnunk önmagunkat, képességeinket, lehetőségeinket, hogy ne csalódjunk és, hogy tudjuk, mikor mi legyen a következő lépés. Ha tudjuk kik vagyunk, tudni fogjuk mit kell tennünk álmaink beteljesítésének érdekében, de azt meg kell tennünk.
A prédikátor pontosan erre figyelmeztet minket.
Először is azt tanítja, hogy az időnk véges. A Seol, ahová tartunk, az a sír. Bár sokan gondolták a Seolt a pokolnak, ez nem igaz. Ez csupán az a hely, ahová az elhunytat helyezik halála után. Az élet vége, egy ideiglenes végállomás, ahonnan csak Isten hatalma képes visszahozni bennünket. Minden élő végzete az, hogy egyszer életének fonala elfogy és meg kell halnia. Csak annyi ideje van álmai megvalósítására, amíg ez meg nem történik. Utána már nincs tovább.
Másodszor azt tanítja, hogy életünk elmúltával minden hiábavalóvá válik, amit addig nem tettünk meg. A Seolban, a sírban már nincs se okoskodás, se tudomány, se bölcsesség. Vagyis sem a saját, emberi gondolataink, sem a tudás legmagasabb szintje, sem pedig a gyakorlati élet tökéletes ismerete, még ha Istenre hallgatva éltünk is, nem képes visszaadni számunkra az elveszett időt. Bár az ember híres arról, hogy igyekszik, ügyeskedik, okoskodik azért, hogy elkerülje útja legnehezebb állomásait, szenvedéseit, ez mégsem sikerül neki. Általános iskolás koromban a tanítóim hitték, hogy az orvostudomány fejlődésével valóra válik a legrosszabb betegségek gyógyítása, az élet meghosszabbítása, vagy akár a halhatatlanság is. Sok vallás sok-sok guruja, tanítója okítja tanítványait a bölcsességre, hogy miként kell élni. De Mohamed csontjai a sírban nyugszanak és zarándokok tízezrei róják le tiszteletüket előtte. Buddha hirdette, hogy megvilágosodott, de Gautama Sziddhartha csontjai is a sírban pihennek és még sorolhatnám. De Jézus él! Az Ő sírja üres, mert Ő az, Aki legyőzte a halált. A prédikátor az egy ÚR félelmére tanít minket, aki maga az Élet Fejedelme.
Ezért harmadszor azt üzeni nekünk, hogy azzal foglalkozzunk, ami a mi hatalmunkban van. Érdekes ez a kifejezés: hatalmadban van cselekedni. Egyszerre jelenti azt, amire képesek vagyunk, mert erőnkből telik és jelenti azt is, amit megtehetnénk, ha akarnánk, csak kifogásokat keresünk, hogy miért nem csináljuk. Mindazt meg kell hát tennünk, amit istenfélelmünk diktál, mert az idő egyszer lejár és akkor már nem tudunk változtatni a sorsunkon. Hiába bánjuk meg az elmulasztott alkalmakat, az elszalasztott lehetőségeket. Azok oda lesznek, elszállnak életünk napjaival együtt. A prédikátor azt üzeni nekünk, hogy ma kell helyesen cselekednünk.
"Nekünk arról kell döntenünk mihez kezdünk az idővel amely megadatik."
(J. R. R. Tolkien)
