Azonnal...
Máté 14.31
Hányszor mondtuk szüleinknek vagy hallottuk gyermekeinktől: "mindjárt". Ami azt jelentette: "várj, még nem most". Időnként pedig a "mindjárt"-ból soha lett. Ezért is mondjuk néha egymásnak: "nem mindjárt, MOST!"...
Ebben a szakaszban (Máté 14.22-33) háromszor találkozunk az "azonnal" kifejezéssel. Amikor a tanítványok és a tömeg lelkesen királlyá akarták Jézust tenni, akkor ő azonnal elküldte a tanítványait a Galileai-tó túlsó partjára és elbocsátotta a sokaságot. Talán a tanítványok nem kerülnek bele az éjszakai, embert próbáló viharba, ha késedelem nélkül "azonnal" engedelmeskednek...
Másodszor akkor olvassuk ezt a szót a történetben, amikor a tanítványok kétségbe esve küszködnek a viharban, és egyszer csak látnak valami furcsát és ijesztőt: mintha valaki közeledne feléjük a háborgó vízen. Félelmükben azt gondolják kísértetet látnak, és elkezdenek rémületükben kiáltozni. Jézus azonnal megszólal: "Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!"
Harmadszor pedig akkor olvassuk, hogy Jézus azonnal cselekedett, amikor Péterre a biztos halál várt. Péter mindaddig járt a vízen, amíg Krisztusra nézett. Ám amikor levette róla a tekintetét, és meglátta a körülötte lévő hatalmas hullámokat elkezdett süllyedni. A viharban esélye nem volt a túlélésre, de amikor kétségbeesetten felkiáltott: "Uram, tarts meg engem!", akkor Jézus azonnal megragadta, és megmentette őt.
Mi sokszor úgy gondoljuk, hogy Isten nem cselekszik idejében. Néha azt szeretnénk, ha még nem avatkozna közbe, inkább hagyna minket békén, máskor pedig úgy érezzük, már ideje lenne, ha cselekedne. Isten órája azonban pontos. Örök terv szerint cselekszik, semmi nem éri váratlanul. Amikor szükség van rá, akkor "azonnal" és azt teszi, amit ő a legfontosabbnak lát, ami nekünk is a legjobb lesz. Az igazi kérdés inkább az, hogy amikor Isten szólít minket, akkor hányszor mondjuk neki: "mindjárt"?
Legyen áldott a napod!
