Egy Isten, egy Úr


"Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön, amint sok isten van és sok úr, 
nekünk mégis egy Istenünk van, az Atya, akitől minden van, s akiért vagyunk; és egy Urunk van, Jézus Krisztus, aki által minden van, s aki által mi is vagyunk."


Egy Isten van, vagy van több is? Beszélhetünk-e ma a természetfelettiről egységesen, vagy minden világvallás járható út? Az Istenhez vezető utat valóban úgy a legjobb elképzelnünk, hogy mindannyian a hatalmas hegy lábától elindulva, de különböző utakat bejárva végül a tetőn találkozunk? Mindegy a megközelítés, csak a végeredmény számít? Lehetséges az, hogy teljesen másképp élve az életünket mégis egy eredményre jutunk végül?

Abban a pillanatban, amikor a zsidóságból kilépő kereszténység nyitott a pogányság felé az apostolok azonnal számos kulturális problémával találták szembe magukat, melyek nagyon hasonlatosak voltak az előbb felvetettekhez:
- Üdvözülhetnek-e azok, akik nem zsidónak születtek?
- Lehet-e azoké is Isten országa, akik körülmetéletlenek, vagyis nem kötöttel szövetséget Ábrahám módja szerint az Örökkévalóval? És még sorolhatnánk.

Ezek között a kérdések között volt egy olyan kérdés, ami - mivel mindennapi gyakorlatot érintett az étkezés terén - elég komolynak bizonyult. Ez volt a bálványáldozati hús elfogyasztásának a kérdése. Bár az első keresztények is követték a tiszta állatok fogyasztásának szabályát és az apostolok sem hágták át azt soha a Szentírás bizonysága szerint (Lásd Apostolok Cselekedetei), a bálványoknak bemutatott állatok húsának fogyasztása komoly problémának bizonyult. Ehet-e egy hithű keresztény azokból, vagy nem? Azok a gyülekezeti tagok, akik zsidó háttérrel rendelkeztek mindig is úgy gondolkodtak, hogy csak egy Isten van, a teremtő. Krisztus követőivé válva felismerték azt is, hogy egy Úr van, azaz Messiás, a Jézus Krisztus. A pogányokból jött keresztények viszont régebben úgy gondolkodtak, hogy sok isten létezik és ebből egy lehet a zsidók Istene is. Megismerve az apostolok tanítását megértették, hogy Krisztus lett az ő Megváltójuk is, mert mindenki bűnéért meghalt, bármilyen háttérrel is rendelkezzen. Ugyanakkor a zsidó gyökerekkel rendelkezők előnyben részesítették a szokásaik szerint levágott állatok húsának fogyasztását és idegenkedtek a másként elkészített étkektől, míg pogányságból érkező társaik már nem akartak azokból a húsokból fogyasztani, amiket Zeusznak, vagy más pogány isteneknek ajánlottak fel, mert nem akarták őket tovább szolgálni. Már így leírva is láthatjuk, hogy ez nem volt egy egyszerű kérdés.

Pál apostol ebben a levelében mégis igyekszik egyszerű módon lezárni ezt. Kell-e tartanod bármitől is, ha az igaz, egyetlen Istent és az Urat, Jézus Krisztust szolgálod? A válasza: NEM. Mivel Istenen kívül nincsen más, mert Ő a teremtő és Jézuson kívül sincsen más, mert Ő a Megváltó nem kell tartanunk attól, hogy a más isteneknek felajánlott húsokat elfogyasztjuk baj történne, mert azok nincsenek. Így, ha nincsenek, hatalmuk sincs felettünk.

Évekkel ezelőtt a Szigetfesztiválon is felmerült közöttünk, keresztények között ez a kérdés. A Civil-faluban, ahol a mi sátrunk is volt, komoly segítséget jelentett sokaknak az étkezés terén a krisnások (Krisna tudatú hívők) ételosztása. Mindenkinek ingyen adtak vegetáriánus ebédet addig, amíg az elkészített adagok el nem fogytak. Ők boldogok voltak, mert úgy hitték, hogy azok, akik esznek a Krisnának előzőleg felajánlott ételekből, azok is mind istenüknek áldoznak ezzel és természetesen annak is, hogy segíthettek másokon. Mi keresztények pedig azon gondolkodtunk, ehetünk-e abból mi is, vagy maradjunk a drága és sokszor rosszabb minőségű szigeti megoldásoknál. Akkor olvasva Pál apostol fentebbi sorait hamar megoldásra leltünk. Mivel Krisna nem létezik, ő csak egy bálvány isten így hatással sem lehet ránk. Az étel viszont egészséges, finom és ingyen van. Tehát többen is éltünk ezzel a lehetőséggel.

Hadd összegezzem hát a legfontosabbat. Isten nem osztozik a hatalmán, ahogy Krisztus sem a megváltásunkon. Ő egyedül feszíttetett keresztre, egyedül halt meg a bűneinkért. A Mennyekben az Atya jobbján sem ül majd más rajta kívül. Bár a vallások javarészt azt a célt szolgálják, hogy segítsék követőiket az életben, sok esetben erkölcsi, anyagi és szociális támaszt is jelenthetnek, de attól még nem származnak mind a Teremtő Istentől. Tisztelnünk és tolerálnunk kell egymást, de nem kell félnünk semmilyen más istentől, mert mi mindannyian Teremtőnk védelme alatt vagyunk. Ezért engedelmességgel is neki tartozunk. Kövessük hát Őt, mint Urunkat, Megváltónkat, Istenünket!