A Lélek vagy az Írás?
János evangéliuma 14. fejezet 26. vers
Jézusnak ez a mondata eszembe juttat egy évekkel ezelőtti
beszélgetést egy fura hívővel. Azt mondta nekem, hogy régebben még ő is olvasta
a Bibliát, de azóta mélyebb kapcsolatba került a Teremtővel, és közvetlenül
tőle veszi az energiát és mindent, ezért neki a Biblia olvasására már nincs
szüksége. Vannak azonban sokan mások is, akik a Lélek vezetését a Szentírás
vezetésénél magasabb rendűnek, és ezért fontosabbnak tekintik, s ha
ellentmondást vélnek felfedezni a kettő között, akkor gondolkodás nélkül az
előbbit választják.
Pedig Jézus fent idézett mondata alapján a kettő együtt jár, a Lélek vezetését és a Biblia üzenetét nem lehet egymással szembe fordítani, sem elválasztani egymástól. Hiszen a mondat első felében arról beszél, hogy az Atya az ő nevében küldi el hozzánk a Szentlelket, hogy megtanítson minket mindenre. Nyilván nem szó szerint mindenre, hanem mindenre, ami fontos, elsősorban a vele és az embertársainkkal való kapcsolatunk és az örök élet szempontjából. Kicsit korábban azt mondja, hogy „másik Pártfogóként”, a maga helyetteseként küldi el, hogy velünk maradjon mindig, egészen az ő visszatéréség (János evangéliuma 14:16). Aki a Megváltó helyetteseként, és az ő nevében jön, nyilván nem fog az ő tanításával ellentétesen vezetni minket.
A mondat második felében elmondja azt is, hogy a Vigasztaló eszünkbe
juttat mindent, amit ő mondott nekünk. Ezt nem pluszban teszi, vagy attól
függetlenül, amiről az előbb beszélt, sokkal inkább arról van szó, hogy úgy
tanít meg mindenre, hogy emlékeztet minket Jézus korábban mondott szavaira, melyeket
jól ismerhetünk.
Miért lényeges ez nekünk? Két okból. Az egyik, hogy ha azt
szeretnénk, hogy az élet kihívásaira készen legyünk, akkor fontos, hogy rendszeresen
olvassuk a Bibliát, mert az Isten útmutatását tartalmazza a számunkra. A másik,
hogy ha ellentmondást vélnénk felfedezni a Lélek vezetése és az Írás vezetése
között, akkor rosszul értettük meg valamelyiket, vagy azért, mert nem olvastuk
még eleget a Bibliát, vagy azért, mert a lelki hallásunk nem elég tiszta; vagy
mert ez a kettő egyszerre igaz.