Használd, különben elveszíted!



„Eljött az, aki az öt talentumot kapta, hozott másik öt talentumot, és így szólt: Uram, öt talentumot bíztál rám: nézd, másik öt talentumot kerestem.”





A talentumokról szóló példázat (Máté 25.14-30) – számomra – ráirányítja a figyelmet néhány fontos szempontra:
  1. Isten feladatot készített számunkra. Milyen hatalmas megtiszteltetés! Milyen jelentőséget ad ez az emberi életnek! Nem céltalan és üres ennek fényében senki élete.
  2. Figyelembe veszi az egyéni adottságainkat. Milyen megnyugtató az, hogy a „helyemen lehetek”, hogy rám szabott a feladat. (Ez persze nem azt jelenti, hogy nem szükséges az elvégzéséhez fejlődnöm!) Milyen nagy személyes szeretet érezhető ebből is! 
  3. Megajándékoz mindazzal, amire szükségünk van, hogy a feladatunkat betöltsük. Nem kell, hogy egyedül hordozzuk a feladat terhét, nem kell, hogy megbénítson az alkalmatlanságunk tudata!
  4. Növekszünk, ha végezzük a ránk bízott szolgálatot. A megszentelődés nem egy – a hétköznapi – élettől idegen folyamat, hanem azáltal megy végbe, hogy elvégezzük a feladatainkat, betöltjük a szolgálatunkat (vö. Róma 6.22-23) 
  5. Felelősséget hordozunk. A szolgálat nem egy választható opció… Tartozunk vele. Tartozunk Istennek, mint teremtőnknek és megváltónknak és tartozunk embertársainknak a szeretetből fakadóan. 
  6. Amit nem használunk, elveszítjük. Nagyon sok területen láthatjuk ezt a törvényszerűséget. Ha nem mozgunk, elsorvadnak az izmaink. Ha nem használunk egy képességünket, lassan, fokozatosan elveszítjük...
  7. Ez a példázat különösen aktuális számunkra. Krisztus visszatérésekor kétféle hívő ember lesz. Lesz, aki végzi a rábízott feladatot, s lesz, aki nem. 

Elgondolkodtatott az is, hogy mire figyelhetett az, aki az egy talentumot kapta. Talán az kötötte le a figyelmét, hogy féltve megőrizze, mert majd számot kell róla adnia? 

Bizalommal várhatja Krisztus második eljövetelét az, aki teljes szívvel keresi Őt, átadja neki életét és végzi a rábízott feladatot!

Fedezzük fel az Istentől elkészített feladatokat, kérjük vezetését, s igényeljük tőle a képesítést! Éljük át a szolgálatnak, s annak az örömét, hogy a helyünkön vagyunk!

Legyen áldott a napod!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Mint a villámlás

A törvény és a pogányok