Használd, különben elveszíted!
„Eljött az, aki
az öt talentumot kapta, hozott másik öt talentumot, és így
szólt: Uram, öt talentumot bíztál rám: nézd, másik öt
talentumot kerestem.”
A talentumokról
szóló példázat (Máté 25.14-30) – számomra – ráirányítja
a figyelmet néhány fontos szempontra:
- Isten feladatot készített számunkra. Milyen hatalmas megtiszteltetés! Milyen jelentőséget ad ez az emberi életnek! Nem céltalan és üres ennek fényében senki élete.
- Figyelembe veszi az egyéni adottságainkat. Milyen megnyugtató az, hogy a „helyemen lehetek”, hogy rám szabott a feladat. (Ez persze nem azt jelenti, hogy nem szükséges az elvégzéséhez fejlődnöm!) Milyen nagy személyes szeretet érezhető ebből is!
- Megajándékoz mindazzal, amire szükségünk van, hogy a feladatunkat betöltsük. Nem kell, hogy egyedül hordozzuk a feladat terhét, nem kell, hogy megbénítson az alkalmatlanságunk tudata!
- Növekszünk, ha végezzük a ránk bízott szolgálatot. A megszentelődés nem egy – a hétköznapi – élettől idegen folyamat, hanem azáltal megy végbe, hogy elvégezzük a feladatainkat, betöltjük a szolgálatunkat (vö. Róma 6.22-23)
- Felelősséget hordozunk. A szolgálat nem egy választható opció… Tartozunk vele. Tartozunk Istennek, mint teremtőnknek és megváltónknak és tartozunk embertársainknak a szeretetből fakadóan.
- Amit nem használunk, elveszítjük. Nagyon sok területen láthatjuk ezt a törvényszerűséget. Ha nem mozgunk, elsorvadnak az izmaink. Ha nem használunk egy képességünket, lassan, fokozatosan elveszítjük...
- Ez a példázat különösen aktuális számunkra. Krisztus visszatérésekor kétféle hívő ember lesz. Lesz, aki végzi a rábízott feladatot, s lesz, aki nem.
Elgondolkodtatott az is, hogy mire figyelhetett az, aki az egy talentumot kapta. Talán az kötötte le a figyelmét, hogy féltve megőrizze, mert majd számot kell róla adnia?
Bizalommal várhatja Krisztus második eljövetelét az, aki teljes szívvel keresi Őt, átadja neki életét és végzi a rábízott feladatot!
Fedezzük fel az Istentől elkészített feladatokat, kérjük vezetését, s igényeljük tőle a képesítést! Éljük át a szolgálatnak, s annak az örömét, hogy a helyünkön vagyunk!
Legyen áldott a
napod!