A mennyei családhoz tartozás feltételei
Milyen hatalmas kiváltság, hogy Krisztus háza, azaz Krisztus családja lehetünk! Isten adoptálta (vö. Galalata 3.26, Efézus 1.5) a Krisztusban hívőket, Krisztus a mi idősebb bátyánk, aki testvéreinek tekint minket (Zsid. 2.11). Így lettünk távoli idegenekből családtagokká. Talán számba sem tudjuk venni, mi minden áldást, ígéretet, lehetőséget jelent ez a számunkra. Fontos azonban felfigyelnünk arra, hogy van ebben az ajándékban egy „ha”. „Az ő családja mi vagyunk, ha a bizalmat és a reménység dicsekedését mindvégig szilárdan megtartjuk.” Isten ígéreteinek teljesedése bizonyos feltételekhez kötöttek. Nem lehetetlen és teljesíthetetlen feltételek ezek, de létező, valós és fontos feltételek, amelyeknek tudatában kell lennünk. A Zsidókhoz írt levél szerzője két feltételt említ meg: bizalom és reménység örömmel (dicsekedés) és kitartással (szilárd) való megtartása. Senki nem ígéri, hogy ez a feltétel simán, könnyedén, küzdelem nélkül teljesíthető. Bízni Istenben kilátástalanul nehéz körülmények között, mikor a szomorúság, a fájdalom szorongatja a lelkünket, komoly küzdelmet igényel tőlünk. Nem feladni a reménységünket, miközben fojtogat a reménytelenség, időnként erőnket meghaladó feladatnak tűnik. Mégis ezt kéri tőlünk Isten. Nem többet, de nem is kevesebbet: bízzunk, és reménykedjünk annyira, hogy a látható dolgok fölé emelkedve vigasztalást és örömöt találjunk…
Az idézett szakasz utolsó része az ehhez vezető utat is megmutatja: „meg ne keményítsd a szívedet!” Vigyázz, hogy a lelked ne fáradjon bele a küzdelmekbe! Vigyázz, hogy megszólítható és formálható maradj Isten számára! Ne engedd, hogy a megszokás, a túlterhelődés, a megfáradás, a csalódás keserűvé tegye a lelkedet, de azt se engedd, hogy a vágyaid, a bűn ideig-óráig való gyönyöre szakítson el Istentől! Pál apostol szerint a bűntudat, azaz a rendezetlen bűneink miatti önvád elszakít minket a bizalomtól (vö. 1Timótheus 1.19). Ezért nagyon fontos újra és újra feltenni magunknak a kérdéseket: Kié a szívem? Kit szeretek a legjobban? Mi lelkesít? Milyen kapcsolatban vagyok Istennel? Van-e bennem valami keserűség, vagy fájdalom, ami átveszi az irányítást a lelkemben, s elszakíthat a szeretet szerinti helyes cselekvéstől? Tudok csupán Istenről vagy valóságosan Istennel járok? Vannak-e olyan vágyaim, amelyek jobban uralnak, mint Isten? Szívem ragaszkodásával és szeretetével követem-e Őt?
Legyen áldott a napod!
