Ha nem tenné…
„Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki. Ha elesik is, nem marad fekve, mert az Úr kézen fogja. Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált.”
Tele vagyok kérdésekkel Isten felé. Olyanokkal, amikre most
még nincs válasz, de hitem szerint majd az újjáteremtett földön feltehetem őket
Neki. Mindet. Addig marad a kapaszkodás, a törekvés arra, hogy emlékeztessem
magam a nagyobb képre, és arra, hogy én nem vagyok mindentudó.
A mai zsoltárrészlettel kapcsolatban egy hasonló nézőpontra
hívlak Téged is, Kedves Olvasó! Elsőként, ha teheted, olvasd el a teljes fejezetet!
Dávid imádsága. Azé a Dávidé, aki utolsó volt a családjában, olyannyira, hogy nem
tartották érdemesnek meghívni a Sámuel által meghirdetett áldozati lakomára.
Úgy kellett érte szalajtani valakit. Azé a Dávidé, aki nem lett másnap király,
miután az öreg próféta felkente, aki 5 kaviccsal, egy parittyával és Istennel
indult csatába Góliáttal szemben. Azé a Dávidé, aki folyamatos életveszélyben
lantozott a király tróntermében, és nem egyszer repített ura dárdát felé.
Azé a Dávidé, aki éveken keresztül bujdosott, aki
félőrültnek tettetve magát, az ellenségnél keresett menedéket, akit csak a
puszta nem taszított ki magából, akinek egyetlen menedéke volt: az Úristen. Azé
a Dávidé, aki elvette egyik hű katonája feleségét, és megölette a férjet. Akinek
nem sikerült bölcsen nevelni a gyermekeit, aki volt, hogy pont azt tette, amivel
kapcsolatban az Úr világosan kijelentette: NE!
Azé a Dávidé, aki megjárt mélységeket és magaslatokat, aki
volt nincstelen és Izrael dicső királya, aki volt, hogy hallgatott és volt,
hogy nem hallgatott Isten útmutatására. Dávidé, aki annyi mindent
megtapasztalt, és aki kapaszkodott Isten felé nyújtott karjába. Aki bízott Benne
minden fordulat ellenére, aki képes volt akkor is dicsőíteni Őt, amikor nem értette,
miért történnek úgy a dolgok, ahogy.
Világunk nem fekete-fehér, és sokszor megesik, hogy „nem a
gyorsak győznek a futásban, nem a hősök a harcban, nem a bölcseknek jut a
kenyér, nem az értelmeseknek a gazdagság és nem a tudósoknak a jóindulat, mert
mindezek az időtől és a körülményektől függnek.” (Prédikátor könyve 9:11)
De ma és minden nap kapaszkodjunk a sokat tapasztalt Dáviddal
együtt Istenbe! Akkor is, ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy az jó lenne,
ahogy azt szeretnénk, ahogy azt konkrétan imák százaiban kértük tőle. Ha nem
teszi meg, kapaszkodjunk bele akkor is, mert igazán ennek van értelme. A
kérdéseinkre pedig egy nap válaszolni fog. Mindegyikre.
