Egyszer majd minden helyreáll
„Nem nevezzük többé Istenünknek kezünk csinálmányát. Csak nálad talál irgalmat az árva. Kigyógyítom őket a hűtlenségből, szívből szeretni fogom őket, mert elfordult róluk haragom.”
Ezen a világon semmi sem fekete-fehér. Ugyanaz a személy, fogalom,
hely vagy esemény az egyik ember szemében pozitív érzéseket, a másikéban pedig
akár fájdalmat ébreszt. A gimnáziumi évekre az egyik kellemes nosztalgiával,
míg a másik gyomorgörccsel gondol vissza. Az esküvőjének dátuma jelentheti
egyik ember számára élete legboldogabb napját, míg egy másik ember esetében,
aki tételezzük fel, bántalmazó kapcsolatban él, egy olyan fordulópontot, amikortól
számolva pokolba fordult az élete. Ugyanígy van ez az édesanyával is. Az egyik
ember számára a hős, a kapaszkodó, akire mindig számíthat, a feltétel nélküli
szeretet megtestesítője, egy másik számára a nagybetűs hiány, mert már nincs az élők sorában, a harmadik számára pedig az elhanyagolást, a
kiszámíthatatlanságot, a veszélyt jelenti.
Nem, nem tudom azt írni, hogy Isten nevének hallatára minden
ember szívét boldog béke hatja át. Nem, ezt az Édenben elrontottuk, ahogy a
többi kapcsolatunkat is.
Maga a választott nép sem volt mindig képes vagy hajlandó
így nézni a Mindenhatóra, meg is alkották a maguk isteneit az Úr egyértelmű
kérésének ellenére, és azoktól várták a megoldást, megváltást, aztán különböző történések
(akár fájdalmas, akár örömteli) következtében újból és újból visszakanyarodtak
ahhoz, Aki kihozta őket Egyiptomból, és nekik adta Kánaánt. Maga a fenti ige is
egy ilyen folyamatra hívja a népet, megtérésre, hogy találjon vissza az ő Istenéhez, akinek
köszönheti már azt is, hogy egyáltalán fennmaradt mindez idáig a nemzetek
forgatagában.
Kéri, hogy vallja meg Izrael a kapcsolódási szándékát, hagyjon fel az idegen
istenek gyártásával, azzal, hogy megkísérli keretek közé szorítani a végtelent,
vallja meg, hogy Rajta kívül senkire sem számíthat. Az Úr pedig tanúskodik
népe iránti soha el nem múló szeretetéről, és megbocsátást ad nekik. Igen, megpróbáltatások
érték a kettejük kapcsolatát, de van remény, van kiút a sötétségből. Van kegyelem.
Mert Isten küzd azért, hogy mindaz, ami az Édenben megtört,
helyreálljon. Úgy Izrael, mint a mi életünkben. Hogy végre előbújjunk a bokor
mögül, felhagyjunk a meneküléssel, és engedjük neki, hogy bemutatkozzon, milyen
is Ő valójában. Engedjük, hogy feltétel nélküli szeretetének hatására a torz istenképek,
amik megkötöztek eddig minket, szépen lassan összeomoljanak, és kirajzolódjon egy
valódibb, személyesebb Atya arca, akinek számítunk, aki odaadta értünk a
mindent.
Nem tudom, Kedves Olvasó, hogy a mai jeles ünnep, az
édesanyák napja milyen érzéseket vált ki belőled, de azt tudom, hogy Isten
nyitott a veled való kapcsolatra. Nem tudom, van-e kit felköszöntened ma, és
szeretnéd-e megtenni ezt a lépést, de azt tudom, hogy Isten látja a sebeidet,
és gyógyulást szeretne adni neked.
Hát engedd, hogy közel jöjjön hozzád, hogy veled tartson az
úton, és vezessen az Ő országa felé! Engedd, hogy elkezdhesse benned a
helyreállítást!
