A körülmények játékszere?
„De az igaz ragaszkodik a maga útjához, és aki tiszta kezű, annak megnő az ereje.”
Vannak szavak, mondatok, élethelyzetek, amelyek képesek bennünk nagyon erős indulatokat generálni. Olyan ez, mint egy kapcsoló, vagy mint egy detonátor.
Az, hogy mi váltja ki bennünk a heves érzelmeket, nagyon változó. Kiválthatja az, ha csalódunk, ha keresztezik akaratunkat, ha váratlanul ér valami változás, ha gúnyt, bántalmazást kell átélnünk. Van, akit az borít ki, ha igazságtalansággal találkozik, vagy másokat ér sérelem a környezetében, és a felsorolást folytathatnánk szinte vég nélkül. Személyes történetek, fájdalmas tapasztalatok állnak többnyire ezek mögött a „kapcsolók” mögött. Bármi is legyen, abban a veszélyben vagyunk ilyenkor, hogy meggondolatlan szavakra, döntésekre, cselekedetekre vezetnek minket ezek az indulatok.
A te életedben is megvan ez a kapcsoló? Tudod, hogy mi képes kiváltani lelkedben azt, amikor elveszíted az ellenőrzést, és a körülmények játékszerévé válsz?
Jóbnak a betegsége fájdalmain túl, környezetének gyalázkodását, barátai okoskodó gáncsoskodását is viselnie kellett. Olyan helyzetben volt, hogy ezt mondta: „Elszörnyednek ezen a becsületesek, és az ártatlan felindul az elvetemült miatt” (Jób 17.8)
„De az igaz ragaszkodik a maga útjához, és aki tiszta kezű, annak megnő az ereje.” (Jób 17.9) Segít, ha őszintén szembe nézünk mindazzal, ami bennünk zajlik, és meghozzuk a döntést: ragaszkodunk a szeretet útjához, Isten törvényéhez. Isten erőt ad a jó cselekvéséhez is, ha a szívünkben engedünk Lelke késztetéseinek. Talán ez a titka annak is, hogy a gonoszság megnövekedésével nem minden szívben hűl ki a szeretet (vö. Máté 24.12-13).
