A világosság vonzása
Múlt hét pénteken, Krisztus példázata alapján arról gondolkodtunk, mennyire fontos, hogy szemünk világos legyen. Ha őszintén, hitelesen éljük az életünket, akkor lehet szemünk igazán világos, és nem fogjuk szükségét érezni annak, hogy eltakarjuk, elrejtsük más emberek elől.
Folytatva ezt a gondolatot, ha belül világosság van bennünk, akkor önkéntelenül is a külső világosság felé fogunk vonzódni, és ebben a világosságban tudunk "igazságot cselekedni". De mit is jelent ez pontosan?
Az igazság szót Jézus itt nem egyszerűen abban az értelemben használja, hogy valami helyes, vagy elfogadható. Mondhatnánk azt, hogy Jézus szerint, aki kimegy a világosságra, az "valós, igazi" dolgokat tesz. Ha követjük a belső világosságot, azért merünk bármit is tenni ezen a jól látható helyen – mindenki szeme láttára – mert az megegyezik belső értékeinkkel, személyiségünkkel.
Bármi, amit teszünk, akkor lesz igazi, ha őszintén, saját meggyőződésből hajtjuk végre, nem külső kényszer vagy megfelelni vágyás hatására. Sőt, Jézus folytatja, és azt mondja, hogy a világosságban végrehajtott tetteinket Isten szerint cselekedjük, hiszen csak Isten, aki teremtett minket, képes arra, hogy elvezessen minket valódi énünkig. És miután ezt megtette, ő ad nekünk erőt ahhoz, hogy felvállaljuk azt, akik vagyunk, és ne féljünk ezzel összhangban élni az életünket nyíltan, mások előtt is.
Kérjük hát Istent, hogy segítsen megtalálni önmagunkat, és vezessen ki minket a világosságra!
