Álarcok nélkül
A Jelenések könyvének 2-3. fejezeteiben 7 levelet is olvashatunk,
amelyek valós kisázsiai gyülekezeteknek íródtak. Hasonló a felépítésük, mindegyiknél
megtaláljuk a feladót, kapunk információkat a közösségről, elismerést,
elmarasztalást, valamint tanácsot. A levelek pedig egy-egy különleges bátorítással
zárulnak, hogy mi lesz a győztesek jutalma, azoké, akik kitartanak Isten oldalán.
Szárdiszról sajnos nem sok jót olvashatunk. Az a neve, hogy
él, pedig halott közösség. Álarcot hordanak, ami emberek előtt ideig-óráig
működik, de Isten előtt nem. A közösség csak vegetál. Cselekedetei nem teljesek.
Üres, tartalom nélküli formaságok, szép, hibátlan liturgia, pontos kezdés és
befejezés, csak éppen a szeretet és Krisztus útközben elveszett.
De Jézus meg akarja menteni őket, ezért emlékezésre hívja a
közösséget. Emlékezzen a régi tűzre, arra, hogy honnan jött, milyen utat járt
be Istennel. Lássa meg önmagát most, lássa meg a különbséget, és ébredjen fel, mert
nem lehetetlen a győzelem. Aki győz, azt fehér ruhába öltöztetik, nem pedig
jelmezbe, és élni fog örökké. Valóban élni.
A fenti levél egy gyülekezetnek íródott, de legyünk őszinték
magunkhoz, mi is hordunk álarcokat az élet megannyi területén. Mert könnyebb
tovább játszani azt, hogy minden rendben, mint bevallani, hogy segítségre van
szükségünk. Az elsős kisgyerek is tudja, mit jelent a lúzer, és mi nem akarunk
azok lenni. Győzni akarunk.
Jézus tanításaiban a győzelemhez vezető út is a feje
tetejére áll a mindennapok gondolkodásához képest. Nem az összeszorított fog,
nem a minden áron elsőnek befutás, hanem az önmagunkhoz és Istenhez való őszinteség,
a sebzettségünk, korlátaink, végességünk és tökéletlenségünk felvállalása vezet
célhoz. Krisztus keresztjéhez.
És innen a legszebb nyerni. Mert Krisztus már győzött
értünk.
