Útitárs
„Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.”
Zsoltárok könyve 16:11
Ő az, aki elindított az úton, és majd egyszer tárt karokkal vár téged a végén. Közben pedig, ha te is igényt tartasz rá, elkísér a kezdettől a végig. Soha nem marad el mellőled, és soha nem hagy téged magadra. Veled megy a gerincen végig a verőfényes napsütésben, ugyanakkor a kopár szakadékok vadregényes sűrűjében is Ő kísér.
És Vele tényleg öröm az út. Akkor is, ha nem igazán látod a végét, ha nem bírod a fáradtságtól felemelni a fejedet, hogy megpillanthass egy szivárványt, vagy a felhők felett ragyogó napot. Ő kitart melletted a zúgó tenger partján és a sivatagban is.
Jelenléte teszi az utat számodra igazán különlegessé, és hidd el, bátran hagyatkozhatsz az Ő navigációs rendszerére. Soha nem terel tévútra, és ha a saját fejed után mentél, bizalommal hozza életedbe az újratervezést.
Miért mennél egyedül tovább, barátom? Kérd Istent, hogy csatlakozzon hozzád, élje meg veled életed túráját! Nem lesz egyszerű, nem lesz fenékig tejföl, de ott lesz melletted mindvégig, és ez mindennél többet jelent.
