Gyermeknek lenni újra
Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.
Máté evangéliuma 18. fejezet 3. verse
Minden emberben van nosztalgia az eltűnt gyermekkor után. Visszavágyunk a felnőtt lét nehézségeiből a talán sohasem-volt ártatlanságba. Ahogy Babits fogalmaz:
“Gyermek kivánnék lenni, tiszta gyermek
kit nem zavarnak semmi bús szerelmek
s amilyen talán nem valék soha.”
(Babits Mihály: Két nővér, részlet)
Visszavárjuk a gyermeki tisztaságot, azt, hogy hittünk még a csodákban. Ady Endre erre így gondol:
“Bárhogy suhogjon a felnőtt-kor szárnya,
Bárhogy boruljon az életre árnyék,
Oly jó volna ma gyermeknek lenni,
Oly jó volna ma újra elhinni,
Hogy van még csoda, s van még szeretet.”
(Ady Endre: Karácsony, részlet)
Valahogy a felnőttséggel együtt jár a világ megismerése, azzal pedig az, hogy reálisan látjuk önmagunkat, a környezetünket, a mindenhol jelenlévő igazságtalanságot és éppen ezért szeretnénk egy jobb világot és szeretnénk mi is jobb emberré válni.
Az evangéliumban Jézus valami hasonlóról beszél. Ők egy olyan korban éltek, aminél talán kevés volt igazságtalanabb. A követői vágytak a változásra, az igazság napjának felragyogására. Egyfajta istenítéletre, ami őket felemeli, az ellenséget pedig örökre eltiporja. Készek voltak ezért mindent megtenni, ha kell, harcolni is. A forradalmi hangulat kellős közepén beszél Jézus arról, hogy nem külső, hanem belső változásra van igazán szükség. Hogy nem emberekkel, ellenséggel kell harcolnunk, hanem önmagunkkal, mert az igazi változás bennünk kell, hogy elkezdődjön, velünk kell, hogy elkezdődjön. Szembe kell néznünk a hibáinkkal, bűneinkkel. Ezért teszi ebben az igében is első helyre a megtérést, a tiszta, gyermeki lelkület, csak azután jöhet. A sorrendet nem lehet felcserélni. A gyermeki lelkület ezért nála nem azt jelenti, hogy újból ártatlanok leszünk, hanem azt, hogy újból elfogadjuk függőségünket. Mert ahogy a gyermek mindenkor függ és rászorul szüleire, úgy szorulunk mi is rá Istenre a megtérésünkkel kezdődött, új életünk mindennapjaiban. Ez a változás titka! Ragaszkodjunk Istenünkhöz, mint ahogy a gyermek szereti apját, anyját és ragaszkodik hozzájuk. Lehet, nem tudunk tökéletesen engedelmeskedni neki mindenben, dehát a gyermek sem. Ahogyan a szülő, úgy Urunk is biztos kézzel vezet majd bennünket abban, hogy megtanuljunk élni egy jó, igaz, szép és tiszta világban, Isten országában.
