Nem nehéz és nincs is messze!
Mert ez a parancsolat, amelyet ma megparancsolok neked, nem túl nehéz a számodra, és nincs távol tőled. Nem a mennyben van, hogy azt kellene mondanod: Ki megy fel a mennybe, hogy lehozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük? Nem is a tengeren túl van, hogy azt kellene mondanod: Kicsoda kel át a tengeren, hogy elhozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük. Sőt inkább nagyon is közel van hozzád az ige: a szádban és a szívedben; teljesítsd hát! Lásd, én ma eléd adtam az életet és a jót, de a halált és a rosszat is.
Mózes ötödik könyve 30. fejezet 11-15. versei
Az isteni tudás, az istenek akaratának megismerése luxuscikknek számított az ókori civilizációkban. Mivel a politeista gondolkodás szerint az istenségek nem voltak mindenhol jelen valók, sokszor egy-egy helyhez kötődtek, akaratuk megismerése érdekében el kellett látogatni hozzájuk. Ez pedig sok esetben nagy áldozattal járt, sokszor szó szerint is életveszélyes utazást kellett vállalniuk érte. Azonban, ez még akkor sem volt bizonyos az eredmény, amikor oda értek. Gondoljunk csak a görögökre, vagy a közel-keleti Lűdia királyaira, akik folyamatos veszélynek és tengeri utazás szeszélyeinek tették ki magukat, hogy eljussanak Apollón isten delphoi jósdájához. Nem csak jövőbe látásért mentek oda, hanem gyakran törvénykezési mintákért és "gyarmatosítási parancsokért" is. Ámon-Ré oázisát, Siwa-t a sivatag védelme fogta körül, életveszélyes volt megközelíteni. Egy alkalommal, amikor Kambüszész, a perzsák királya sereget küldött, hogy elpusztítsa a jósoló istenség szentélyét, az egész hadat, minden katonát egy hatalmas homokvihar temette maga alá. De ez a szenthely annyira fontos volt, hogy még maga, Nagy Sándor is hetekig menetelt a gyilkos hőségben, hogy megszerezze Ammon-Ré istentől a legitimációt és az isteni parancsot a világ kormányzására. De Gilgamesnek is át kellett kelnie a "halál" tengerén, hogy az istenek akaratát megszerezze. Etana pedig, aki egy mezopotámiai kisváros mitikus királya volt, egy sas hátára kapaszkodva repült fel a legfelsőbb mennybe ugyanezért.
Ezek a legendák mind-mind ismertek voltak már Mózes korában. Ezért is rendkívüli, hogy mindezzel szemben Isten egy egészen más kinyilatkoztatást ad emberén keresztül az akkori népnek, és így nekünk is. Isten parancsait nem nehéz megtartani és nincs is távol tőlünk mert:
Először is szó sincs titkos tudásról, állandóan változó szeszélyes akaratról, amit csak a beavatottak tudnak sokszor csellel elnyerni, hanem egyértelmű és mindenki számára hozzáférhető, a hétköznapi életben is megélhető tudásról van szó. Nincs elzárva könyvtárak mélyére, hanem gyakorlati tudás szintjén apáról fiúra száll.
Másodszor a külső rítusokról a belső motivációra és az erkölcsös életre helyezte a hangsúlyt. Míg a kánaáni népek rettegtek attól, hogy mi fog történni velük, ha egy papjuk elrontja a rituálét, addig Izraelben a parancs megtartása a szív állapotától, az Isten iránti szeretettől és hűségtől függött. Nem igényelt drága áldozatokat vagy bonyolult mágikus formulákat, cserébe viszont erkölcsös életet és igazságosságot követelt a mindennapokban.
Harmadszor eleve Isten kezdeményezte a népével kötött szövetséget, mégpedig úgy, hogy minden feltételét, akaratát előre közölte, mintegy készen kapott útmutatásként. Ezért az kézzel fogható volt mindenki számára.
És végül a Mózes által kapott törvények reálisak és emberléptékűek voltak, egy működőképes társadalmi rendet képviseltek. Mindenki tudott alkalmazkodni hozzájuk.
Isten útján járni, akarata szerint élni ma sem nehéz. Kinyilatkoztatása világos, érthető és jobbá teszi az életünket. Ráadásul, ha bármikor is nehéznek találnád, még azt is tudhatod, hogy Ő közel van hozzád, mert ott van a szívedben és az elmédben. Csak olvasd, és keresd a Vele való kapcsolatot!
