Mindennapi, de nem biztos, hogy hétköznapi
...mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma...
Máté 6:11
Mi, akik ezeket a reggeli gondolatokat olvassuk, lelki
beállítottságú emberek vagyunk. Értékeljük, keressük a lelki üzeneteket,
útmutatásokat, mert ez ugyanolyan természetes része a mindennapjainknak, mint
az étkezés, a tisztálkodás, a munka vagy a pihenés.
Találkoztam már olyanokkal is, akik a lelki dolgok mellett
lényegtelennek, mellékesnek tekintették a hétköznapi, testi dolgokat. Ez talán
abból fakadt, hogy a reklámokban, újságokban, internetes tartalmakban,
filmekben „túltolják” ezeket, és ezzel szemben tiltakoztak; vagy esetleg abból,
hogy ezek alapból adottak voltak, ezért normálisnak tűnt számukra, hogy van hol
lakniuk, van mibe öltözniük, és van mit enniük.
De ha eltelne akár csak egy nap is, amikor nem saját
elhatározásból, hanem a körülmények alakulása miatt nem ennénk, nem tudnánk
rendes ruhát felvenni, vagy az utcán kellene aludni (vagy ezek közül csak egy
is), mindjárt megértenénk, hogy igenis, ezek is nagyon fontosak!
Jézus legismertebb imája a Miatyánk. Tele van olyan
kérésekkel, amelyek Isten dicsőségét, illetve a vele és embertársainkkal való
kapcsolatokat helyezik a középpontba. Csupa lelki indíttatású kérés. És a
közepén ott van egy olyan, amely az egyik alapvető szükségletünket érinti:
„... mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma...”
Ez arra bátorít, hogy tekintsük fontosnak testi
szükségleteinket (is), imádkozzunk ezek teljesüléséért (is), és nem csak akkor,
amikor már nagyon hiányoznak, hanem bármikor. És természetesen tegyük ezt meg
mások szükségleteiért is.
Hiszen sokan vannak, akiknek nem adatott meg minden, ami
nekünk olyan bőségesen... A „mindennapi” nem mindenkinek „hétköznapi”.