Egy nehéz feladat
Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fogtok megítéltetni; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek majd.
Egy ilyen konkrét útmutatás után nehéz bármit is írni, de néhány gondolattal kiegészítem és remélem, hogy hasznos lesz.
Fontos megjegyzés, hogy Jézus itt nem arra hívja fel a figyelmet, hogy ne tegyünk különbséget a jó és a rossz között. Itt inkább egy arra vonatkozó figyelmeztetést kapunk, hogy ne helyezzük magunkat a másik ember fölé. Tanulságosak a fejezet további versei is, amelyek arról szólnak, hogy milyen könnyű észre venni a másikban a hibát, az idegesítő, rossz szokásokat és a bűnös dolgokat. Azt figyeltem meg, hogy sokkal hamarabb jegyzünk meg vagy jegyezzük meg az illetőnek a rossz, bosszantó tulajdonságait, szokásait, mint a pozitív, szerethető dolgait. Mintha arra állna rá a szemünk, hogy mi a rossz a másikban, mit lehet utálni vagy mi idegesít benne.
Isten ebben a szakaszban arra hív, hogy ugyanazzal az irgalommal forduljunk a másik ember felé, ahogy Ő teszi ezt velünk. Ez nem azt jelenti, hogy ne lennénk tudatában a másik ember gyengeségével, sokkal inkább jelenti azt, hogy tudjuk a másik ember gyengeségét, de képesekké válunk arra, hogy mellé tegyük a sajátunkat.
Sokszor igen nehéz ez a feladat. Nehéz türelmesnek maradni és a jó dolgokat kiemelni a másik emberben, ha újra és újra ugyanazokat a rossz dolgokat tapasztaljuk, továbbá ha bántanak, ha igazságtalanok vagy nem megérdemelt "pofonokat" kapunk, akkor is nagyon nehéz irgalmasnak, elfogadónak vagy szelídnek lenni.
Mindannyian Isten kegyelmére szorulunk minden nap. Ez a kegyelem rád, rám és arra is felvirrad, akire nem biztos, hogy tudunk jót mondani. Az a feladatunk, hogy megtanuljunk szelídnek és irgalmasnak lenni. Ez a feladat nem mindig hálás és nem mindig kapunk viszonzást, de legalább mutattunk egy darabot abból a kegyelemből, amit mi is kapunk minden egyes nap.
Áldott napot!
