Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér!

Szerző: -
Uram, nem fuvalkodik fel a szívem, nem kevély a tekintetem. Nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem. Inkább csitítottam, csendesítettem lelkemet, mint anya a gyermekét. Mint a gyermek, olyan most a lelkem. Bízzál, Izráel, az Úrban most és mindörökké!

Erőnk, képességeink, anyagi erőforrásaink, lehetőségeink végesek, ezért nem tudunk mindenhová eljutni, ahová szeretnénk, mindenben részt venni, amit jónak tartunk, nem tudunk mindent elérni, megvalósítani, megvenni. Ugyanakkor az is bennünk van, hogy szeretnénk mindig többet, jobbat, nagyobbat, újabbat, szebbet, és így tovább.

Ez a megfelelő keretek között rendben is van, hiszen bennünk van az elveszített teljesség iránti vágy. Ha azonban ezen a mértéken túlmegy az igyekezetünk, és többre vágyunk, mint amire képesek vagyunk, vagy többet tulajdonítunk magunknak, mint akik vagyunk, akkor jönnek a bajok. Megromlanak a kapcsolataink, az egészségünk, az anyagi körülményeink, sőt, eltorzulhat a jellemünk (lásd pl. a zsoltárban: felfuvalkodottság, kevélység, nagyravágyás), az önértékelésünk; és akár a hitünk is rámehet!

Úgy tűnik, hogy Dávid király is küzdött ezekkel az érzésekkel. Királyként többre értékelte magát, mint pásztorként (ez talán érthető...), és mivel a lehetőségei megnőttek, még többet és többet akart. Csitítania kellett magát, hogy ne a vágyai vegyék át az uralmat a gondolkodása, a lelke fölött, és ne akarjon olyat, ami túlmegy a képességein, a lehetőségein - pedig ő még nem is a fogyasztói társadalom varázsában élt! Végül terveit és kívánságait Isten kezébe tette le, ahogy egy kisgyermek rábízza magát édesanyjára.

Ezt érdemes nekünk is megtanulni, mert így sok feszültséget, álmatlan éjszakát, felesleges konfliktust megspórolhatunk, és nagyobb békességben élhetjük mindennapjainkat, mert így (és csak így!) megtalálhatjuk és betölthetjük azt a helyet, amit Isten nekünk szánt.

Mondjuk mi is Dáviddal együtt: már nem vagyok nagyravágyó, mert benned bízom, és nálad békességet és megelégedettséget találtam, Istenem!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Jabéc imája

Szerző: -
Kép
Jabéc segítségül hívta Izráel Istenét, és ezt mondta: Bárcsak nagyon megáldanál engem, és kiszélesítenéd határomat, velem lennél, és megoltalmaznál a bajtól, hogy ne érjen fájdalom! És megadta neki Isten, amit kért. Krónikák első könyve 4:10 Bárcsak nagyon megáldanál engem és sokkal többet adnál nekem, mint amit kérni merek tőled!  Bárcsak nagyon megáldanál engem anyagi javakkal úgy, hogy soha ne kelljen aggódnom a pénz miatt, és olyan életkörülmények között élhessek, amilyet csak elképzelek magamnak! Bárcsak nagyon megáldanál engem olyan egészséggel, hogy soha ne kelljen orvoshoz járnom, gyógyszert szednem, de még csak szemüveget sem hordanom! Bárcsak nagyon megáldanál engem olyan hosszú élettel, hogy még ükunokáimat is lássam felnőni! Bárcsak nagyon megáldanál engem olyan békével és biztonsággal, hogy minden napomat a lehető legnagyobb nyugalomban élvezhessem! Bárcsak nagyon megáldanál engem olyan sok családtaggal és baráttal, hogy soha többé ne kelljen egyedül éreznem magam! Bár...
További információk

Ez nem az a nap!

Szerző: -
Kép
„Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket.” Lukács evangéliuma 21:19  Az egyik kedvenc filmem, A Gyűrűk Ura - A király visszatér jelenete jutott eszembe, miután elolvastam ezt az igét. Aragorn egy végső ütközetbe vezeti az emberek egyesült seregét a gonosz Sauron ellen Mordor kapujához, egy utolsó segítséget nyújtva a Végzet-hegye felé igyekvő Frodónak, hogy elpusztíthassa az Egy Gyűrűt, a hatalom gyűrűjét. Az ellenséghez képest az emberek egy maroknyian vannak csak. A katonák szemében félelem ül. És ekkor megszólal a Vezér. „Álljátok a sarat! Ne engedjetek! Gondor fiai s Rohanéi, testvéreim! Látom a szemetekben ugyanazt a félelmet, mely engem is környékez. Eljöhet a nap, mikor a bátorság elhagy minket, mikor cserbenhagyjuk barátainkat, felbontjuk szövetségünket, de ez nem az a nap! A farkasok órájának, mikor a pajzsok széttörnek, s az emberek kora széthullik, még nem jött el a napja! Mert ma harcolunk! Mindazért, ami számotokra kedves ezen a földön, küzdjet...
További információk

Egy tánc az esőben

Szerző: -
Kép
Örvendj, egész föld, az Istennek! Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét! Zsoltárok 66:1–2 Tavaly nyáron elkapott a futózápor. Habár a sötét fellegekből lehetett volna következtetni, hogy mi vár a balatoni mólón sétáló emberekre, erre senki nem számított. Egy pillanat alatt mindenki bőrig ázott. Mondanom sem kell: futottunk. Nem sokat láttam, azonban azt észrevettem, hogy az épület mellett, ami felé fedezékért futottam, egy pár az esőben táncolt. El tudod képzelni, hogy valaki egy vihar kellős közepén táncra perdül? Hogy valaki örömöt talál ott, ahol mások csak káoszt és fájdalmat? A Zsoltárok 66:1-2 épp ezt kéri: „Örvendj, egész föld!” – de miért? Hogyan örülhetnénk egy olyan világban, ami tele van szenvedéssel, küzdelmekkel? Ez nem naivitás? A zsoltáros nem élt buborékban. Izrael történelme tele volt fájdalommal, vereségekkel, száműzetéssel. A környező népek gúnyolták, a világ igazságtalanságai nyomasztották őket. És mégis, a zsoltár azt írja: „Örvendj, egész föld!” Ez nem a ...
További információk