Igen jó?
És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap.
A teremtés napjainak végeztével Isten rátekintett mindarra, amit alkotott és amit látott, "igen jó volt". Nem csak jó, nem középszerű, nagyon jó! Mestermű, mondhatnánk.
Aztán az emberre bízta, hogy ezt a mesterművet felügyelje – vigyázzon rá, gondozza és ápolja – és ezt a megbízatást soha nem vonta vissza tőle. Azért cserébe, hogy egy ilyen csodálatos világban élhessünk, csupán annyit kért tőlünk, hogy óvjuk a környezetünket.
Ehhez képest mi pont az ellenkezőjét tesszük: kihasználjuk a természetet, visszaélünk annak kincseivel és minden tettünkkel, minden lépésünkkel szennyezzük azt. Az “igen jó” mesterműből szépen lassan lelakott, középszerű helyet alkottunk. Gondolj csak a rengeteg, parlagon heverő és az enyészet által felemésztett vidéki kastélyra. Egykor “igen jó” volt mind, élettel hemzsegett és gyönyörűségével vonzotta a vendégeket, ám ma már csak az idő vasfoga jár vissza, néha megharapdálni a rozsdás lépcsőkorlátokat. Valami ilyesmi történt az gondozó nélkül maradt természettel is.
Ám nem lesz ez így örökké! Ahogy a Biblia a teremtés napjaival kezdődik, úgy egy új teremtéssel fejeződik be. Nem új, inkább újra. Mert a mestermű vissza fogja nyerni a régi szépségét, a természet újra teljes pompájában fog ragyogni. Addig azonban a mi felelősségünk minden erőnkkel óvni és védeni – hiszen ezt kaptuk feladatként a Mennyei Atyánktól!
