Titkok nélkül

Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram.

Tudod milyen az, amikor valaki mindent tud rólad? Csak rád néz, és tudja mire gondolsz, meg tudja fejteni minden apró mozdulatodat, befejezi a mondataidat, és még akkor is tudja mit akarsz mondani, amikor te magad meg sem tudod fogalmazni, a mi a fejedben kavarog.

Dávid, a zsoltáríró számára időnként ijesztő volt ez a tény. Tudta, hogy a mindenható Isten mindig tudja, hol jár, mit gondol, és mikor mit akar mondani. Első reflexe az volt, hogy meneküljön, hiszen sebezhetőnek, nyitott könyvnek érezte magát a teremtő előtt. Idővel azonban rájött, hogy ez nagyszerű dolog, hiszen a Teremtő szereti őt, és a legjobbat akarja számára. Ezzel együtt viszont ez a tény adja a világon a legnagyobb biztonságot.

Megnyílni valaki előtt, és hagyni, hogy igazán megismerjen az illető, valóban ijesztő és veszélyes tud lenni, de ha ez a valaki szeret minket, és javunkat akarja, akkor nyugodtak lehetünk. És ha mi is megismerjük Istent, hamar rájövünk, hogy ő megbízható, és nagyon szeret. Mindent, amit tud rólunk, a mi érdekünkben használja fel.

 Gondolj csak arra a dologra az életedben, amit mindig is akartál, talán soha senkinek nem mondtad el, és Isten megadta neked. És ha még nem a tiéd ez a dolog, hidd el, hogy Isten tud róla, és azon dolgozik, hogy megajándékozzon téged!

Sőt, hányszor ajándékozott meg minket az élet olyasvalamivel, amiről nem is tudtuk, hogy szükségünk van rá, de Isten, aki minden gondolatunkat, minden mozdulatunkat ismeri, már tudta, és azonnal cselekedett.

Ne feledd hát ma sem arra az Istenre bízni magad, aki előtt nincsenek titkaid, aki ismeri minden gondolataidat, és akinek célja az, hogy ma is megajándékozzon téged valamivel, amire talán még nem is tudod, hogy szükséged van.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Jabéc imája

Ez nem az a nap!

Egy tánc az esőben