A bátorság keresztje
Aki nem veszi fel a keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám.
Jézus szavai itt nem simogatják a lelkünket. Itt nem kényelmes életet kínál és nem mondja azt sem, hogy az Ő követése mindig könnyű feladat lesz. Amikor a keresztről beszél arra hív, hogy vállaljuk mindazt, ami a szeretet miatt nehéz. Ez sokszor azt jelenti, hogy nemet kell mondanom az önzésemre, ki kell állom olyankor is az igazságért, amikor félreállítanak és nem maradhatok csendben, amikor szólnom kell.
Ma, az antirasszizmus világnapján különösen megszólít ez az ige. Mert a kereszt hordozása sokszor éppen ott kezdődik, hogy nem fordítom el a fejem. Nem maradok csendben az igazságtalansággal szemben, hanem emberként tekintek a másikra bőrszín, származás, vallás vagy bármilyen politikai címke ellenére. Nem fordítom el a fejem, ha meglátom a fájdalmat és szükséget annál is, akinek az élete, gondolkodása vagy meggyőződése távol áll az enyémtől.
Jézus követése mindig túllép a kényelmen. Azt jelenti, hogy nemcsak magamért élek, hanem mások méltóságára is figyelek. Nem válogatok abban, kit tekintek felebarátomnak. A kereszt így nem csak személyes teher, hanem felelősség is. Annak a felelőssége, hogy a szeretet útját választom akkor is, amikor ellenállásba ütközöm.
Ez az ige ma arra hív, hogy megkérdezzük magunktól, hogy hol hív most Jézus a kereszt felvételére. Lehet, hogy egy kiállásban. Lehet, hogy egy beszélgetésben. Lehet, hogy abban, hogy nem engedem meg magamnak az előítéletet, a közönyt, a hallgatást. A követés nem hangos jelszavakban, hanem mindennapi döntésekben válik láthatóvá.
Legyen ez a mai reggeled imája:
Uram, taníts úgy követni téged, hogy a szeretetnek ára lehessen bennem.
Adj bátorságot felvenni a keresztet ott is, ahol nehéz kiállni az emberi méltóság mellett.
Formáld a szívemet, hogy minden embert a te szemeddel lássak.
Vezess az igazság és az irgalom útján ma is.
Ámen.
