Megsemmisített priusz
Visszaeső bűnelkövető. Ezzel a két szóval jellemezném magam. Igazából téged is, de nem akarlak megbántani. Talán kifejezőbb, mint a szokásos keresztény frázis, miszerint “bűnös ember vagyok”. Igen, bűnös, ráadásul visszaeső. Mert nem telik el nap, hogy ne tégy olyant, amit nem kellene. Ne érezd rosszul magad, jó társaságban vagy! Itt vagyok én is meg… igazából a világon mindenki. Mi mind visszaeső bűnelkövetők vagyunk.
A gond azonban a következő: minden egyes visszaesés ront az esélyeinken. Tudod, hogy megy ez! Bíróság elé kerülsz, belenéznek a mappádba, és látják, hogy a héten már harmadszor füllentettél, és azt mondják, “a múltkor is ezzel hoztak be” és a visszaesés okán súlyosabb büntetést kapsz. Azt remélik, majd ettől jobb útra térünk. De nem. Legközelebb újra füllenteni fogunk, ha megkérdezik, hogy mi ettük-e meg az utolsó szelet tortát, noha megígértük, hogy hétfőtől diétázunk, vagy hogy kész vagyunk-e a hét végére ígért jelentőkkel (dehogy vagyunk kész, még neki se álltunk!).
Persze ez csak vicc. Senki nem kerül bíróság elé füllentésért. És ez a mázlink! A Biblia azonban arról beszél, hogy Isten előtt minden ember bűnös – visszaeső bűnelkövető – és éppen ezért semmi esélye az üdvösségre… Legalábbis semmi esélye nem volna, ha Jézus a saját vérével nem semmisítette volna meg a mappáinkat:
“…bűneikről és gonoszságaikról pedig többé nem emlékezem meg.”
