De jó, hogy megtaláltam!
Hiányozhat-e az, ami nem az enyém? Valószínüleg ha hiányzik is, azt valahogyan másként nevezzük. Mert ami soha nem volt a miénk, aziránt inkább vágyakozunk, szeretnénk megszerezni magunknak. ezért néha értékesebbnek is látjuk annál, mint amit tulajdonlunk. Így karácsony után az ajándékok is már elveszítették a varázsukat. A kedvenc játékok, amiket a gyermekeink kaptak, már nem biztos, hogy azok többé. Főleg, ha közben volt egy névnap, egy szülinap, amire valami újat kaptak. Vannak olyan értékeink is, amiket sokra tartunk és eleinte nagyon vigyázunk rájuk. Lehet, hogy még biztonsági intézkedéseket is teszünk azért, hogy örökre megmaradjanak a számunkra. az idő azonban könyörtelen, mert a legszebb dolgok is megfakulnak, a legfontosabb értékek is elfeledődhetnek és az elsődleges kapcsolatainkat is háttérbe tudja szorítani a megszokás. Mennyit ér egy jó házasság az első héten? Mennyit az első évben? Mennyit ér tíz év múlva és hogyan gondolunk rá, amikor utolért bennünket a kapuzárási pánik időszaka?
Vannak dolgok az életünkben, amik akkor nyerik vissza valódi értéküket a számunkra, amikor veszni látjuk őket. Az asszony, példázat szerint elveszítette a tíz közül az egyik drámáját. Eleinte észre sem vette. Keleten Jézus korában az asszonyok értékeiket, sokszor hozományukat a ruhájukon hordták ékszerként. Lehet ez a pénzdarab is oda lett erősítve még az esküvő előtt a főkötőjére, vagy a kendőjére. Férje minden nap, amikor ránézett, mindig láthatta milyen szép, milyen értékes is a felesége. A napok azonban teltek és az idő múlásával ahogyan a szépség, úgy az érték is múlni látszik. A férj becsülettel dolgozott, megkereste amire szükségük volt és sohasem kellett hozzányúlniuk a hozományhoz. A kendő, ami legtöbbször csak ünnepi alkalmakkor viselt, idővel hétköznapivá vált. A varrás pedig, ami a drahmákat tartotta egyszercsak a sok munka, igénybevétel hatására elengedett és a pénz elgurult.
Amikor az asszony észrevette, hogy nincs meg, ráébredt veszteségére. Egy drahma is sokat ért akkoriban, de ehhez hozzájött minden emlék, a házassága, a férje, a szülei, akik szeretettel gyűjtötték, hogy asszonnyá lehessen. Mindent megtett, hogy megtalálja, tudta ott Kell lennie a házban. Mindent tűvé tett érte, kereste, kisöpört, feltakarított, mindenhová benézett, mire végre újra megtalálta. Olyan boldog lett, mint annak idején és ezt az örömet meg akarta osztani barátaival is, ezért rendezte a lakomát.
Minek kell történnie velünk, hogy meglássuk milyen nagy érték is az, amivel rendelkezünk? Minek kell történnie ahhoz, hogy ráébresszen minket, mennyire fontosak a szeretteink? Remélem elég hozzá egy ilyen tanmese és nem kell hozzá átélni egy veszteséget...
És végül: Mi emberek sajnos néha nem tudjuk, ritkán nem értjük, sokszor elfelejtjük, hogy életünk összefügg mindenkiével körülöttünk. Kapcsolatokra lettünk teremtve, hogy megtaláljuk boldogságunkat. Ezért a boldogságunk sohasem lehet független egymástól!
