Süllyedek…
Egy hatalmas vihar közepén vagyok a tengeren. Körülöttem a hullámok majd’ elnyelnek, a villámok úgy világítják meg az égboltot, mint a déli óra napsütése. Az égbolt bele remeg a háborúba, amit az elemek vívnak egymással. Egyedül vagyok. Félek. A csónakom imbolyog, talán léket is kapott. A víz fokozatosan el lepi a csónakom alját és csak abban reménykedem, hogy hamarosan el ül a vihar és csendesedik a tenger. Nem, nem csendesedik. Összeszorított fogakkal, éppen pislogó szemekkel várom, hogy valami csoda folytán megmeneküljön az életem. A csónakom léket kapott. Süllyedek. Mostanra nincs biztonság körülöttem, csak én és a tenger. Süllyedek. Érzem, ahogy mélyülök és a víz lassan teljesen elborít. Kapálózok, üvöltök, kiabálok. Kétségbe vagyok esve. Talán, ha nyugton maradnék, nem süllyednék, de hisz úszni sem tudok, a víz pedig ellep. Tovább süllyedek. Félek.
Valami hozzáért a vállamhoz. Megfogta a vállamat. Alig vagyok magamnál, teljesen kimerültem a túlélésben. Emelkedem. A szemem nem tudom kinyitni, de érzem, ahogy a testemet valaki megtartja. Emelkedem. Újra kapok levegőt. Egy csónakban ébredek. Megmentettek. Ő mentett meg!
Kedves Olvasó! Lehet, hogy most te is süllyedsz a napok terhei alatt. Talán már levegőt is alig kapsz és minden erőddel azon vagy, hogy túl élj. De van egy tanácsom: engedd el magad. Mi emberek, soha nem fogjuk tudni megmenteni magunkat a zuhanástól, a süllyedéstől. Isten az, aki bármilyen helyzetből kimenekít. Lehet, hogy úgy érzed, ha most nem teszi meg, akkor elsüllyedsz, de hidd el, az Ő időzítése sokkal tökéletesebb, mint azt mi gondolnánk. Bízz Benne! Meg fog menteni!
Áldott napot!
