Az igazi kincsek

Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok betörnek, és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem törnek be, és nem lopják el. Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is.

Máté evangéliuma 6:19-21

Mikulás ünnepe talán gyerekként volt legérdekesebb a számunkra. Az apró ajándékokkal, a csokival, a cukorkával szinte minden gyereket meg lehet nyerni. De az évnek ezen a napján talán egyre ritkábban jut eszünkbe az, hogy a Mikulás alakjának egyik ihletője nagyon is valóságos személy volt. Ő volt Szent Miklós püspök, aki a történetek szerint valamilyen módon megosztotta vagyonát a rászorulókkal.

A történetek különböző változatai szerint az ajándékok, amiket adott, mindig arra szolgáltak, hogy segítse az emberek megélhetését, könnyítsen az életükön. Sőt, ajándékát mindig úgy adta, hogy senki ne tudja meg, honnan származnak, hiszen úgy tekintette, hogy mindenünk, amink van, Istentől kapjuk.

Ez a megosztott ajándék pont olyan kincs volt, amiről Jézus Krisztus beszélt. De nem csak az ajándékozott számára, hanem Miklós számára is. Jótékonysága, nagylelkűsége, Istennel való kapcsolata mind olyan kincsek voltak, amelyeket örömmel megosztott másokkal is. Így gyűjtötte a mennyei kincseket saját maga, és környezete számára is. 

Mikulás napján gondoljunk arra, hogy a mi tetteink, ajándékaink, egymás felé fordulásunk valódi kincsgyűjtések. Ezek azok, amik megtelítik szívünket, amiket senki nem tud elvenni tőlünk, és minél többet adunk belőle, nekünk is annál több lesz. Forduljunk szívünkkel Krisztus felé, és szeretetét begyűjtve adjuk azt tovább, ne csak Mikuláskor, hanem az év minden napján.