Isten szabadító ereje
A fenti verseket olvasva, eszembe jutott egy nagyon rövid zsoltár,
ami a következőképpen hangzik: „Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön
segítségem? Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta. Nem
engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad az, aki védelmez téged. Bizony
nem szunnyad, nem alszik az, aki védelmezi Izráelt! Az Úr védelmez téged, az Úr
a te oltalmad jobb kezed felől. Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold. Az
Úr megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. Megőriz az Úr
jártodban-keltedben, most és mindenkor.” (121. Zsoltár)
Az egyik legnyomasztóbb érzés, ami az emberi kapcsolatok
terén megjelenhet az az, amikor úgy érezzük, hogy védtelenek vagyunk mások bántásaival,
vádjaival szemben. Ilyenkor talán nem is tudjuk megállapítani, hogy mi lehet a legjobb
és legokosabb döntés, hogy mit tegyünk vagy mit mondjunk, vagy éppen ellenkezőleg,
mit ne tegyünk és ne mondjunk. Amikor bántanak vagy vádolnak, az egyik
legtermészetesebb emberi reakció az, hogy azonnal vissza kell vágni, védekezni
és reagálni kell. Nem, nem kell…és ez nagyon nehéz. Talán a lehetetlenség
kategória, hiszen ha nem is mondjuk ki a védelmi beszédet és nem szállunk szembe,
azért ott belül, a szívünk mélyén elmondjuk azt a bizonyos monológot és megvédjük
magunkat úgy, ahogy azt kell. Tényleg kell?
Amikor te is tehetetlennek érzed magad egy bizonyos
helyzetben, akkor a tehetetlenséged valójában egy erőforrás. Az Istenbe
kapaszkodás erőforrása. Nem vagy egyedül, csak azért, mert hirtelen nem tudod,
hogy hogyan reagálj vagy mit mondj. Akkor sem vagy egyedül, ha úgy érzed, hogy
senki nem véd meg és senki nem áll ki az érdekeid vagy a védelmed mellett. A zsoltáros
azt mondja, hogy az Úr védelmez minket, Ő a mi oltalmunk és megőrzi az
életünket. Kapaszkodj Istenbe, mert Ő hatalmasabb bármilyen tömeggel vagy
bántással szemben.
Áldott napot!
