Krisztus szabadsága
Szabadnak lenni hatalmas felelősség. Míg általában vágyunk a szabadságra, ha megkapjuk, vagy elérjük azt, gyakran nem tudunk mit kezdeni vele.
A legtöbben örömmel emlékszünk vissza iskolás éveinkre, amikor minden sokkal egyszerűbb volt. Pedig gyerekként szigorúbb szabályok vettek minket körül. Ez akkor talán zavart is minket, de utólag rájövünk, hogy mégsem volt olyan rossz az az élet. De ha belegondolunk, ennek egyik oka pont a szabadság bizonyos fokú hiánya volt. Mivel a szüleinkre, és tanárainkra voltunk hagyatkozva, nem kellett azon aggódnunk, hogy mit együnk, hogyan lássuk el magunkat, miből fogjuk kifizetni a számlákat, stb.
Majd jött a felnőttélet szabadsága, és hirtelen ezernyi döntés áll előttünk, anelyeknek mind számtalan beláthatatlan következménye lehet, és a legtöbb nem egyszerűen csak fekete-fehér.
Így érezhette magát Izráel népe is a pusztai vándorlás során. Egyiptomban minden vágyuk az volt, hogy végre szabadok legyenek, ám amikor vágyuk valóra vált, rájöttek, hogy fogságuk földjén mindig volt mit enniük, nem kellett friss ivóvízet keresni, és volt fedél a fejük felett. Sőt, Isten még be is szabályozta őket egy új törvényrendszerrel. Nem véletlen gondolják úgy egyesek, hogy a szabadság csupán arról szól, hogy magunknak választjuk meg, mitől is függjünk.
Pál apostol azonban egészen más megközelítésből beszél a szabadságról. Úgy mutatja be a Krisztusban elérhető szabadságot, mint pozitív dolgot, ami függetlenít minket múltbeli hibáinktól, bűntudatunktól. Krisztus felszabadít minket arra, hogy ne határoljanak be minket mások rólunk megfogalmazott véleményei vagy elvárásai, hanem minden döntésünkkel kiteljesedhessünk.
Lehet, hogy az életben egyszerűbb mások véleményére, meglátására, irányítására hagyatkozni, de az igazi szabadság nem csak felelősséggel jár, hanem azzal a lehetőséggel is, hogy mindannyian, egyénenként a lehető legnagyobb mértékben önmagunk lehessünk; azok a különleges és megismételhetetlen személyek, akiknek Isten teremtett minket.
