Fejrecsapós
Játszottál már fejrecsapósat? A játék lényege, hogy ha nem mondod, amit mondanod kell elég gyorsan, a kör közepén álló személy hamar a fejedre koppint (általában valami puhával). Nem épp ezt játsza megannyi vallásos ember csak nagyban (és kevésbé puhával)? Úgy látjuk magunkat, mint akik a kör közepén állnak. Mi vagyunk a főszereplők, kezünkben az igazság. Feladatunk, hogy a körülöttünk levőket jól “megtájékoztassuk”, hogy miben nem gondolkodnak a kezünkben levő igazság szerint. Elég, ha csak nem mondják elég gyorsan, már is megkínáljuk őket. Így játszunk mi a fejrecsapós játékot. Muszáj bebizonyítani, hogy a másiknak nincs igaza. Mi más lenne létünk értelme?
Hadd mutassam be neked Jézust! A fent idézett szavai látszólag az iménti játékszabályt erősítendő hangzanak, azonban utána így szól, “Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” Tehát az igazság egyenlő a Fiúval. Ez vallási és társadalmi szabályok helyett egy új, kapcsolati dimenziót mutat be. Nem törvények, hitelvek, szombat, tiszta vagy tisztátalan étkezés vagy más egyéb volt a nagybetűs Igazság, hanem Ő. A zsidó hallgatók számára az „igazság” (héberül ’emet) hűséget, megbízhatóságot, támogatást is jelentett — Jézus pedig azt állította, hogy ez a hűség most testet öltött benne. Hűség irántad. Az igazság tehát nem azért szabadít fel, mert mi "kitaláljuk”, "rájövünk", "megtaláljuk". Akkor mi szabadítanánk meg magunkat. Azért szabadít meg, mert az Örökkévaló, aki örökké hűséges ránk talál, és addig szeret, amíg a barátai nem leszünk.
Ma már tudjuk a kisbetűs "igazság" milyen szubjektív. Minden értelmezés kérdése. Forduljunk az elfogult emberi igazságtól a kitárt kezű Jézus felé: ő a nagybetűs Igazság. A vele való közösség pedig az igazságban való részesülés, hiszen ott tapasztalod meg, mennyire hűséges hozzád. Ott kezdődik az igazi szabadság. Kapcsolj ki hát mindent, és tölts Vele minőségi időt!
