Fegyverletétel
Az ENSZ tagállamokban tegnap óta tart a Lefegyverzés Hete, aminek célja, hogy tudatosítsa az államokban és a polgárokban a fegyverkezés veszélyeit és súlyos következményeit.
Az emberiség csak a második világháború után döbbent rá arra, hogy ha az egymás elleni küzdelemben mindig egyre nagyobb tömegpusztító fegyvereket gyártunk, hamar elpusztítjuk világunkat. Mégis, úgy néz ki, hogy semmit nem tanultunk az elmúlt évszázadból.
De miért is kell nekünk ezzel foglalkoznunk egy olyan kis országban, ahol jelenleg nincs háború, nincsenek tömegpusztító fegyvereink, és legtöbben még önvédelmi fegyvert sem birtoklunk? Egyszerűen azért, mert a személyes konfliktusok kicsiben is nagyon hasonlóan működnek. Egyik embercsoport vagy személy küzd a másik ellen a politikában, a közéletben, médiában, a gyülekezetben, valamint személyes életünkben is.
Mi lenne, ha mégis tanulnánk a történelemből, és felismernénk, hogy ezek a hétköznapi "fegyverkezések" ugyanoda vezetnek, mint nagyban? Az egymást túllicitáló visszavágásaink, egymás ellen bevezetett szankcióink lehet, hogy a földet nem pusztítják el, de elpusztítjuk a világunkat, a közösséget, ahol élünk.
A jó hír az, hogy Isten már felkínálta a megoldást. A prófécia szerint jön majd Valaki, aki véget vet minden háborúnak, és békéje soha nem ér véget. Sokat tanulhatunk az Ő példájából. Jézus Krisztushoz hasonlóan nekünk sem kell azonnal (verbális vagy valóságos) fegyvert ragadnunk, amint valakivel konfliktusba kerülünk, hanem megállhatunk, megnyílhatunk, érdeklődhetünk, kommunikálhatunk, megegyezésre juthatunk.
Legyen nekünk is lehetőség ez a hét arra, hogy megkezdjük életünkben a lefegyverzést: leeresszük öklünket, visszaszívjuk a bántalmazó szavakat, és rombolás helyett tudatosan építjük kapcsolatainkat, közösségünket, világunkat.
