Nem kell félni Istentől!
Az elmondások alapján nem voltam rossz gyerek. Az elmondások alapján…. 😀 Bár az is igaz, hogy nem emlékszem arra, hogy bármikor olyan nagyon kirívó rosszaságot követtem volna el. Véleményem szerint tipikus gyermek voltam, a kornak megfelelően csinytalankodtam időnként, de soha nem határt átlépve. Abban az esetben, ha mégis valami nagyobb galibát okoztam volna, akkor bár szégyelltem magam, rosszul is éreztem magam, de tudtam, hogy Édesanyám nem büntetéssel fogja megoldani ezeket a helyzeteket, hanem szeretettel és kedvességgel és azt hiszem, hogy ez tökéletesen működött.
…de a rossz hír az, hogy nem csak gyermekként követhetünk el rosszaságokat (bocsánat, a felnőttek ezt úgy hívják, hogy hibákat), hanem felnőttként is. Talán ilyenkor már kevésbé félünk a következményektől, nem vagyunk már megszeppenve, ha szembesítenek vele, sőt, kiállunk magunkért és talán még azért a hibáért is. A helyzetek nem sokat változnak, csak az életkor halad előre.
És amiről ma reggel szeretnék egy keveset írni az az, hogy mit teszünk akkor, ha olyan dolog történik, amit tudjuk, hogy nem szívesen vinnénk Isten elé!? Na nem kell itt nagy dolgokra gondolni, elegendő, hogy valakiről nem éppen szépen nyilatkoztunk vagy egyenesen csúnyát mondtunk. Azért azt ritkán visszük az Úr elé, nem? Imában többnyire igyekszünk szépen fogalmazni, választékosan beszélni, nem leszólni másokat vagy kritikát megfogalmazni. Isten viszont nem csak az imákat hallja. Én gyakran elgondolkodok ezen, hogy végülis Isten nem csak a konkrétan Neki címzett szavakat hallja meg, hanem mindent….és hát….jujj, néha bárcsak ne hallaná. Ilyenkor elszégyellem magam és legszívesebben elbújnék, de ahogy a Zsoltáros is írja, hiába minden bujkálás, Isten mindenhol ott van.
Ez a mindenhol való jelenlét pedig számomra azt üzeni, hogy történjék bármi, kövessek el hibákat, tegyek rosszaságokat, Istenre minden esetben, minden körülmények között számíthatok. Őelőle nem kell elbújnom, nem kell elrejtőzzek, mert ismeri a gondolataimat is. A legfontosabb, amit meg kell tanulnunk, hogy merjük bevallani Neki, ha hibázunk, ha rossz döntéseket hozunk, mert Isten jelenléte nem ellenünk van és nem büntetés lesz a vége, épp ellenkezőleg. Az Ő jelenléte gyógyítja a hibáinkból szerzett sebeket.
Áldott napot!
