A remény hírnökei
Ézsaiás bátorító próféciája nagyon nehéz időben találja Isten népét. Régi hatalmuk, hírnevük elveszett, a korábban meghódított népek folyton kellemetlenségeket okoznak nekik, és több oldalról egyre csak növekvő politikai és katonai nagyhatalmak próbálják bekebelezni őket.
A népen belül pedig az egyszerű emberek helyzete még sokkal rosszabb. A kényszermunka, a nehéz megélhetés, a köznépet kizsákmányoló kereskedők és főemberek, a számos jogi igazságtalanság miatt joggal kiáltanak Istenhez segítségért.
Isten ebben a helyzetben bátorítja az elnyomottakat, hogy tartsanak ki, ő hamarosan eljön, és igazságot szolgáltat, megszabadítja népét az elnyomás alól. Sőt, ezzel együtt arra bátorítja az arra alkalmasakat, hogy ők is tartsák a lelket az elnyomottakban, adjanak nekik reményt, vállaljanak szolidaritást, hirdessék az Istentől jövő szabadítást.
A mai napon még aktuálisabb ez az ígéret, hiszen ma két nagyon fontos dologról is megemlékeznek világszerte: egyrészt a rabszolgaság, pontosabban a transzatlanti rabszolga-kereskedelem elszenvedőiről, valamint Európában a totalitárius diktatúrák áldozatairól.
Talán ez utóbbi közelebb áll hozzánk, mint a másik, de az emberi szenvedés sajnos nem csak történelem. Ma is vannak áldozatai a rabszolgaságnak, diktatúráknak, és még azokon a helyeken is, ahol viszonylagos jólétben élünk, vannak mellettünk emberek, akik gazdasági nehézségek, betegség, családi problémák, társadalmi igazságtalanságok miatt szenvednek. Ézsaiás próféta ígérete nekik is reményt adhat, ahogyan reményt adott a történelem során különböző szörnyűségeket megélt szenvedőknek.
És a prófécia hozzánk is szól, hiszen a mi felelősségünk az, hogy Isten szeretetét, kegyelmét és szabadítását megosszuk azokkal, akiknek ma, itt és most szükségük van rá.
Engedjünk hát a hívásnak, és erősítsük mi is a lankadt kezeket, a megroskadt térdeket!
