Egy tánc az esőben
Tavaly nyáron elkapott a futózápor. Habár a sötét
fellegekből lehetett volna következtetni, hogy mi vár a balatoni mólón sétáló
emberekre, erre senki nem számított. Egy pillanat alatt mindenki bőrig ázott.
Mondanom sem kell: futottunk. Nem sokat láttam, azonban azt észrevettem, hogy az
épület mellett, ami felé fedezékért futottam, egy pár az esőben táncolt.
El tudod képzelni, hogy valaki egy vihar kellős
közepén táncra perdül? Hogy valaki örömöt talál ott, ahol mások csak káoszt és
fájdalmat? A Zsoltárok 66:1-2 épp ezt kéri: „Örvendj, egész föld!” – de miért? Hogyan
örülhetnénk egy olyan világban, ami tele van szenvedéssel, küzdelmekkel? Ez nem
naivitás?
A zsoltáros nem élt buborékban. Izrael történelme
tele volt fájdalommal, vereségekkel, száműzetéssel. A környező népek gúnyolták,
a világ igazságtalanságai nyomasztották őket. És mégis, a zsoltár azt írja:
„Örvendj, egész föld!” Ez nem a problémák tagadása, hanem annak a megvallása,
hogy Isten még a káosz közepette is méltó a dicséretre. Ő az, aki táncol velünk
az élet viharában.
A zsoltáros számára a dicsőítés alap volt. Nem azért,
mert az élet tökéletes, hanem mert Isten az – és kész. A „dicső neve” pedig
arra utalt, hogy Isten jelleme – irgalma, igazsága, és szeretete – állandó,
függetlenül minden körülménytől.
Miért örüljünk ma, amikor az élet ennyire
kiszámíthatatlan? Amikor a hírek tele vannak tragédiákkal, amikor a saját
életedben is lehetnek fájó pontok? Az öröm nem az élet körülményeitől függ,
hanem tőled, és a te Istenedtől. Dicsérni Istent nem azt jelenti, hogy tagadod
a valóságot és a nehézségeket, hanem hogy elismered: Ő táncol veled a viharban.
Az öröm a lázadás egy formája –kiállás a remény mellett egy cinikus és szürke
világban.
Ragadd meg ma Isten táncra hívó kezét! Vihar ide,
vagy oda...
