Az erő, ami benned is ott van.

Szerző: -
Tönkreteszi szavaival felebarátját az elvetemült, de az igazak tudásuk által megmenekülnek.

Szokták mondani, hogy „jókor voltál, jó helyen”. Hasonlóképp fogalmazható meg a fenti igevers kissé köznapi nyelvezetben: jót mondtál, jó időben. Miről is van szó? Megpróbálom elmagyarázni…

Hiszek abban, hogy a szavainknak ereje van és a megfelelő időben kimondott szó akár életet is menthet. Hiszek abban, hogy a szavaink, ha őszinték és segítőszándékkal mondjuk őket, akkor képesek megváltoztatni egy ember nézőpontját. Abban is hiszek, hogy a ki nem mondott szavak megbetegítenek, de néha szükséges csendben maradni.

Egy időben küldetésemnek tartottam, hogy a közösségi média felületeimen motiváló, inspiráló idézeteket osszak meg. Ez a korszakom évekkel ezelőtt volt és még a mainál is fiatalabb voltam. Egyszer egy ismerősöm viccesen jegyezte meg, hogy nem szeretném-e abba hagyni a folyamatos posztolást, mert rajtam kívül szinte senkit nem lát az idővonalán. Én azt válaszoltam, hogy nem gondolkodtam a visszavonuláson, mivel többen jelezték, hogy sokszor éppen az az apró kiírás lendíti át őket a nehéz pillanatokon. Nagyon jól estek az ilyen pozitív visszajelzések, azonban talán nem is fogtam fel, hogy némelyik ismerősnek tényleg a világát változtattam meg. Azóta többel barátokká váltunk és időről-időre beszélgetünk. Többen óriási változásokon mentek át, persze tudom,  hogy nem miattam, de egy picit azért mégiscsak részem volt benne.

A lényeg nagyjából a következő: szavainkkal (és természetesen tetteinkkel) hatással vagyunk a környezetünkre. Nem mindegy, hogy mit mondunk, mikor és hol mondjuk. Ezzel nem akarok senkire sem terhet pakolni, inkább csak arra felhívni a figyelmet, hogy amennyire hétköznapinak vesszük a mindennapi beszélgetéseinket, pont annyira lehet különleges, vagy akár életmentő is.

Áldott napot!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy ismerős ismerőse

Szerző: -
Kép
Csak ti Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek, hogy akár odamegyek és látlak titeket, akár távol vagyok, azt halljam rólatok, hogy megálltok egy Lélekben, egy szívvel, együtt küzdve az evangélium hitéért. Filippibeliekhez írt levél 1:27 Pál apostol nagyon jól ismerte Jézust. Mondhatni jóbarátok voltak, bár kapcsolatuk elég viharosan indult–tudniillik az apostol üldözte Jézus követőit. Mindez akkor változott meg, amikor Krisztus személyesen megjelent és bemutatkozott Pálnak. Pál pedig rájött, hogy ez a Jézus egészen más a valóságban, mint amit ő gondolt róla. Ettől fogva Pál célja az volt, hogy a Római Birodalmat járva minél több emberrel megismertesse új legjobb barátját. Sőt, nem csak megismertetni akarta velük, hanem személyesen bemutatni őt. És ez az, amit gyakran félreértettek az első keresztények, és gyakran mi is félreértünk. A kereszténység nem arról szól, hogy ismerek valakit, aki ismeri Jézust, és én rajta keresztül kapcsolatban vagyok vele. A lényeg az, hogy nekem is ...
További információk

Mint a villámlás

Szerző: -
Kép
Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is. Máté evangéliuma 24:27 Gyerekkorom legszebb emlékei közé tartoznak a sötét, viharos esték. A fekete felhők közeledtével a házban az összes berendezést kihúztuk a konnektorból, a lámpákat lekapcsoltuk – ha még nem ment el az áram önmagától – és befeküdtünk a szüleink, vagy nagymamánk mellé az ágyba, orrunkig húztuk a paplant és onnan lestünk a feketeségbe. Emlékszem, hogy nagymama ilyenkor minden egyes alkalommal elmondta a jól ismert népi módszert, amivel meg lehet győződni róla, hogy a vihar távolodik, vagy közeledik-e. “Kezdj el számolni a villámlástól, és számolj addig, amíg meg nem hallod a dörgést. Minél hosszabb idő telik el a villámlás és a dörgés között, annál messzebb van a vihar.” Ez egyszerű fizika. A fény gyorsabb, mint a hang, és messzebbre is jut el. Ha elég jó helyen van az ember, akkor sok tíz, akár száz kilométer távolságban becsapó villámokat is láthatunk szabad s...
További információk

Egy tánc az esőben

Szerző: -
Kép
Örvendj, egész föld, az Istennek! Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét! Zsoltárok 66:1–2 Tavaly nyáron elkapott a futózápor. Habár a sötét fellegekből lehetett volna következtetni, hogy mi vár a balatoni mólón sétáló emberekre, erre senki nem számított. Egy pillanat alatt mindenki bőrig ázott. Mondanom sem kell: futottunk. Nem sokat láttam, azonban azt észrevettem, hogy az épület mellett, ami felé fedezékért futottam, egy pár az esőben táncolt. El tudod képzelni, hogy valaki egy vihar kellős közepén táncra perdül? Hogy valaki örömöt talál ott, ahol mások csak káoszt és fájdalmat? A Zsoltárok 66:1-2 épp ezt kéri: „Örvendj, egész föld!” – de miért? Hogyan örülhetnénk egy olyan világban, ami tele van szenvedéssel, küzdelmekkel? Ez nem naivitás? A zsoltáros nem élt buborékban. Izrael történelme tele volt fájdalommal, vereségekkel, száműzetéssel. A környező népek gúnyolták, a világ igazságtalanságai nyomasztották őket. És mégis, a zsoltár azt írja: „Örvendj, egész föld!” Ez nem a ...
További információk