Micsoda az ember?
Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó – mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?
Kicsi vagy, jelentéktelen, a világegyetem egy eldugott sarkában keringő, apró bolygócskán élő porszem. Lehet, hogy gyakran érzed magad így – megértem, én is. Még ha az ember olyan fontosnak is tartja magát néha, fontosabbnak mindennél és mindenkinél, a valóság az, hogy távol vagyunk ettől: a világ nem lenne kevesebb, ha mi nem lennénk, sőt, lehet, hogy sokkal jobb volna – nézd csak meg, hogyan szenved a természet az ember rossz döntéseitől!
És mégis… A világon minden annyit ér, amennyit adnak érte. Érted Isten az egyetlen fiát adta oda. Isten maga halt meg azért, hogy te örökké élhess. Változik-e az első bekezdés üzenete, ha tudod, hogy Istennek mennyit érsz? Ma gondolj erre! Értékes vagy, végtelenül!